A Forma-1 világa tiszteleg a 90 éves korában elhunyt legendás egykori versenyző, Tony Brooks előtt. Brooks az 1950-es években vált ismertté, ahol olyanok mellett versenyzett, mint Juan Manuel Fangio és Stirling Moss.

A sokak által „versenyfogorvosként" ismert Brooks éppen a fogorvosi egyetemen tanult, amikor hívást kapott, hogy az 1955-ös olaszországi, szirakúzai futamon debütáljon, amely nem számított bele a bajnokságba.

Annak ellenére, hogy a brit lemaradt a nyitó edzésnapról, a Connaught csapat színeiben a hazai kedvenceket legyőzve megnyerte a versenyt, és ezzel 1924 óta az első nemzetközi nagydíjgyőzelmet aratta brit autóval.

Brooks 1956-tól teljes munkaidőben a versenyzésre koncentrált, és első világbajnoki győzelmét az 1957-es Brit Nagydíjon aratta, ahol Moss-szal osztozott az autóján.

Ezt 1958-ban és 1959-ben szóló győzelmek követték a Vanwallal és a Ferrarival, de az 1961-es szezon után Brooks visszavonult a sporttól. Halála előtt Brooks volt az utolsó még élő futamgyőztes az 1950-es évekből, és sokan emlékeznek rá az F1-ben.

A Forma-1 vezérigazgatója, Stefano Domenicali is azok között volt, akik elismeréssel adóznak Brooks előtt: „A pilóták egy különleges csoportjába tartozott, akik úttörők voltak, és nagy kockázatot vállalva feszegették a határokat. Hiányozni fog, és gondolataink most a családjával vannak".