Nem lehet azt mondani, hogy fájdalommentes lenne a pilóták nyakedzése, mert távolról sem, de ez elengedhetetlen.

A Forma-1 1950-ben indult útjára, amikor még igazi úriemberek versenyeztek, ma pedig topatléták feszülnek egymásnak a pályán. Rengeteget változtak a körülmények, és az idő múlásával az edzések is fontossá váltak, nem mint az első években, amikor az autókban nem volt óriási a G-erő.

Nyilván egy átlagember nem bírt volna ki egy olyan hosszú futamot, de az is igaz, hogy azzal a felkészüléssel Ascariék egy mai F1-es autóban pár kör után súlyos nyakfájdalomra panaszkodnának. Az sem kétséges, hogy adott esetben elájulnának, annyira szokatlan lenne extra felkészülés nélkül versenytempót menni.

Még a képzett F2-es pilótáknak is komoly fájdalmaik szoktak lenni, ha hirtelen F1-es autóba pattannak. Emiatt is fontos a lehető legkeményebben készülni, ráadásul ez minden eddiginél nehezebb, mert rengeteg futam van a szezon során, és jó néhány közülük feladja a leckét, a legfittebbeknek is.

Alább nyakedzés közben figyelhetjük meg Pérezt, akinek nem a kedvence a nyakedzés, de becsületesen végigcsinálja a programot. Ennél fontosabb nincs, és ha megnézzük Alonso életkorát, még inkább megemeljük a kalapunkat előtte, hogy ennyi évesen is simán tartja a lépését a fiatalokkal.

AJÁNLATOK A CÍMLAPRÓL