Nehéz lenne menőbb, trendibb és lazább világbajnokot találni James Huntnál. A valaha volt legalább karakter, aki valóban úgy élte az életét, mintha nem lenne holnap, és még F1-es versenyzőnek is mondhatta magát. Úgy tapadtak rá a nők, mint talán senki másra, és maximálisan elégedett volt az egyetlen címével.

Sokat bulizott, nem vetette meg az alkoholt, de amikor a volán mögött ült, egyértelműen az egyik legjobb volt. A jóképű angolért rajongtak, aki a 40-es évek közepe után látta meg a napvilágot Londonban. 1973-ra érte el, hogy F1-es autót kapjon, viszont messze nem volt olyan hosszú karrierje, mint amennyi benne lehetett volna.

Cserébe viszont világbajnok lett, és mindegyik versenye után élve szállt ki az autójából, ami akkoriban nagy dolog volt. 1973 és 1979 között Hunt nem egy halálos balesetet látott, más kategóriákban is. Végül 10 győzelemig jutott, és a csatája Niki Laudával mai napig az egyik legnagyobb.

Köszönhető ez Lauda kitartásának is, ugyanis olyan súlyos égési sérüléseket szenvedett, hogy sokan mások azonnal visszavonultak volna. Ő azonban nem sokkal a nürburgrini balesete után autóba ült, és izgalmasabbá tette a világbajnokságot, ami végül Japánban dőlt el, drámai körülmények között.

Az égiek is drámát akartak, szakadt az eső, és Lauda úgy döntött, hogy neki ez már sok, nem kockáztatja az életét. A versenybíróság akkoriban sokkal megengedőbb volt, Hunt pedig nem volt hajlandó kiállni, majd közölték vele, hogy megvan a világbajnoki cím. Erre a linkre kattintva olyan extra felvételeket láthattok az 1976-os Japán Nagydíjról, amit csak ajánlani tudunk.