Még mindig tisztán emlékszünk az 1998-as F1-es szezonra, mintha csak tegnap lett volna, pedig azóta annyi minden történt, hogy könyveket lehetne írni róla. Többek között a Forma-1 is átalakult, és szerencsére messze biztonságosabbá is vált, de Bianchi esete jól mutatja, bármikor megtörténhet a baj.
1998-ban még csak 16 futamból állt a naptár, ami manapság elképzelhetetlenül kevés lenne. Akkoriban azonban ez soknak számított, és így sem panaszkodhattunk, mert már március elején futamot láthattunk. Ez volt az a bizonyos esztendő, amikor Häkkinen felért a csúcsra a McLaren színeiben, és világbajnok lett.
Érdekes év volt ez, nagy csatát vívott Michael Schumacherrel, aki végül 86 ponttal fejezte be a szezont a 100 pontos Häkkinen mögött. A szezon harmadik versenyének úgy futott neki Häkkinen, hogy két egymást követő győzelem volt mögötte, míg Schumacher kiesett az évadnyitón Ausztráliában, Brazíliában pedig csak harmadik lett.
Ezután mindenképpen válaszolnia kellett, de az időmérőn nem tudott az élen végezni. Coulthard a McLarennel nagyot ment, közel 0,4 másodpercet adott Schumachernek, míg Häkkinen már majdnem 0,8 másodpercre volt a harmadik helyen.
Az esős futam Schumacher sikerét hozta Häkkinen előtt, míg a harmadik helyen Irvine végzett a másik Ferrarival. Ez volt Schumacher pályafutása 28. győzelme, addig a Ferrari 114. alkalommal nyert a Forma-1-ben. Érdekesség, hogy a Benetton ekkor futotta meg fennállása utolsó leggyorsabb körét, ami a 36. volt.