_1200x800.jpg)
Estre volt az, aki a 6-os számú Porschéval az élre tudott állni 1 óra 45 perccel a leintés előtt. A hatodik biztonsági autós fázist követően ugyanis sikerült betennie autójának orrát az 51-es Ferrarit vezető Alessandro Pier Guidi mellé az 1-es kanyarban, ez pedig elég volt ahhoz, hogy átvegye a vezetést.
A dologból a ferrarisok jöttek ki rosszul, ugyanis a két autó enyhén összeért, Pier Guidi pedig defektet kapott, amivel elszállt az esélyük a jó eredményre. Nem tudni, hogy a felügyelők vizsgálták-e az esetet, de büntetés nem született, Estre pedig a folytatásban el tudott húzni a másik, 50-es számú Ferraritól, amelyet Miguel Molina vezetett.
Egy ponton már tíz másodperccel is vezetett, de aztán jött egy újabb biztonsági autó, ami összerázta a mezőnyt. Mindez azonban nem zavarta meg a Porschét, hiszen a francia pilóta az újraindítást követően ismételten elhúzott, és a célban 8,6 másodperccel előzte meg ellenfelét. A második helyen a már említett gyári Ferrari végzett Molinával, Nicklas Nielsennel és Antonio Fuocóval.
Az olaszoknak viszont meg kellett dolgozniuk ezért az eredményért is, hiszen Molina az utolsó bokszkiállásnál visszacsúszott a 94-es Peugeot-t vezető Stoffel Vandoorne mögé, de hat körrel a vége előtt aztán vissza tudta őt előzni. A francia gyártó számára azonban így is szenzációsan alakult ez a verseny, hiszen a Vandoorne, Loic Duval, Malthe Jakobsen trió mögött a másik autójuk végzett a negyedik pozícióban.
Az 51-es Ferrarinak eközben az ötödik helyig sikerült visszazárkóznia, ami azt jelentette, hogy így is növelték az előnyüket a bajnokságban. A Cadillac is szép felzárkózást mutatott be az elszúrt kvalifikáció után, ahol kockáztattak az esőgumival, de ez a visszájára sült el.
A versenyen aztán Earl Bamber vezetésével sok pozíciót javítottak, és úgy is a hatodik helyen értek célba, hogy Sebastien Bourdais-nak volt egy rendkívül veszélyes megforgása az esőben, majd később az ablaktörlőjét is cserélni kellett. A másik Cadillac eközben még a dobogóra is esélyes volt, de miután Norman Nato vette át a volánt Alex Lynntől, elkezdtek visszacsúszni, és a célban már csak nyolcadikként intették le őket.
A pole-t megszerző privát Ferrari 499P végül csak hetedik lett, miután a versenyen több problémával is szembesültek. Phil Hanson az elején ugyan megtartotta a vezetést, de később aztán megelőzte őt az 51-es testvérautó, majd a bokszkiállásnál nem tudott megfelelően beállni a helyére, ami miatt elhúzódott az egész procedúra, és így egészen az ötödik helyig estek hátra.
Az utolsó etapot teljesítő Robert Kubica pedig ezúttal csak küszködött, volt egy megforgása, majd később azt hitte, defektje van, ezért bement a bokszba, de a csapata gyorsan jelezte neki, hogy menjen tovább, mert nincs gond. A két Toyota eközben javarészt csak pörgött-forgott az esőben, nem volt jó a tempójuk, így a célban a kilencedik és 14. helyet szerezték meg.
Az Aston Martinok szokatlanul erősen teljesítettek Amerikában, és a futam bizonyos pontján a legjobb hatban is voltak, bár végül egyik sem látta meg a kockás zászlót. A Heart of Racing által működtetett autók a futam utolsó órájában álltak ki, miután a pályára kerülő törmelékek eltömítették a hűtőket, ami motorproblémákat eredményezett.
Az LMGT3-as kategóriában eközben nem az az autó győzött, amely az első helyen szelte át a célvonalat. Bár eredetileg az 54-es számú AF Corse Ferrari lett az első Davide Rigonnal, Francesco Castellaccival és Thomas Flohrral, de nem sokkal később öt másodperces időbüntetést kaptak, amiért Rigon ütközött a 77-es Fordban ülő Ben Barkerrel.
Mindez pedig azt jelentette, hogy a GT3 szorossága miatt a Ferrari a harmadik helyre esett vissza, a győzelmet pedig egy új trió kapta meg. A McLaren és a United Autosports csapata lehetett így a legboldogabb, hiszen Marino Sato, Sean Gelael és Darren Leung örökölte meg az első helyet és a győzelmet.
A dobogó középső fokára Valentino Rossiék állhattak fel a 46-os BMW-vel, miután két büntetésből is vissza tudtak kapaszkodni. Rigon egyébként az utolsó órába érve vette át a vezetést, de aztán az ötödik helyre esett vissza, amikor a Ferrari az utolsó kerékcseréjénél slickeket rakott neki fel.
Szerencséjére azonban a hatórás futam végére már elállt az eső, a pálya száradni kezdett és még a nap is kisütött, így Rigon öt másodperccel gyorsabb körökre volt képes, mint a még esőgumikon lévő ellenfelei, ami elég volt neki, hogy visszaálljon az első helyre. Közben azonban megtörtént a már említett ütközés a Forddal, ami megpecsételte a sorsukat.