Sokat köszönhet, mert általa egyrészt még népszerűbbé vált a márka, másrészt olyan csatákat vívott, már házon belül is, hogy arra az egész világ felkapta a fejét. Nem sok választotta el attól, hogy a Ferrarinál is történelmet írjon, de az 1994-es imolai hétvége minden tervet felülírt, és a brazil legenda elhunyt.

Mai napig érezhető a hiánya, felfoghatatlan, hogy ilyen korán távozott az élők sorából, noha még legalább egy világbajnok cím volt benne. Ha a Williamsnél marad, és türelmes, 1996-ban és 1997-ben olyan autót vezethetett volna, amivel a trófea szinte biztosan hozzá kerül, ám ezt már soha nem tudhatjuk meg.

Senna 33 éve ezen a hétvégén is letette a névjegyét, ugyanis megszerezte a McLaren fennállása 70. rajtelsőségét. Igazi időmérős specialista volt, 65 rajtelsőségig jutott, ami azt jelenti, hogy a nagydíjak több mint 40%-án az élről indult. Ez megint csak egy sokkoló statisztika a neve mellett, szenzációs versenyző volt.

A futamon sem lehetett megállítani, és övé lett a győzelem 1991-ben Imolában, ami a 29. volt. A McLaren pedig 89. alkalommal nyert, de a Honda is ünnepelt, mert 61x győzött a Forma-1-ben motorgyártóként. Egyúttal ez volt a Judd utolsó nagyobb sikere, a 8. és egyben búcsúdobogója azt követően, hogy 1988 és 1991 között szállított motorokat az F1-ben.