Ahogyan az minden sportnál lenni szokott, ha a legjobb akarsz lenni valamiben, akkor általában már kiskorodtól kezdve rengeteg időt kell fordítanod rá, és sok esetben komoly pénzügyi elköteleződést is igényel. A motorsportokra pedig ez különösen igaz.

Emellett nem árt megjegyezni, hogy mivel a Forma–1 és a legtöbb nívós sorozat központja továbbra is Európa, így az azon kívül élőknek már fiatalon ide kell költözniük, sokszor teljesen egyedül, hogy elkezdhessék megmászni a ranglétrát.

Nem volt ezzel másként anno Mark Webber sem, az ausztrál szerint azonban nem kellene ezt akkora teherként kezelni. A kilencszeres győztes ráadásul odáig ment, hogy mindenféle áldozatvállalásról tett megnyilvánulást „totális baromságnak” titulált, mert szerinte hátrányba kerül az, aki így gondolkozik.

„Ne kerülgessük itt a forró kását. Komoly pénzeket fizetnek neked azért, hogy egy elképesztő munkát végezhess. Ez pedig nem lehet teher” – kezdte mondandóját Webber a Performance Hacker podcastben.

„Én sosem beszéltem az áldozatvállalásról. Akik azt mondják, mennyi mindent adtak fel emiatt; szerintem mindez egy totális baromság. Ha valamit igazán akarsz, és ezek a srácok Ausztráliából jöttek, és arról beszélnek, hogy ezt meg azt áldozták fel ezért, de ez nem igaz. Ha ez neked akkora áldozatvállalás, akkor máris hátrányban vagy.”

Webber tehát más mentalitással végezte a munkáját, ennek pedig szerinte meg is lett a gyümölcse. „Számomra mind pozitívum, hogy a legjobb emberekkel dolgozhatok és a legtöbbet hozhatom ki magamból. Még karrierem utolsó három évében is folyamatosan csak egyéves szerződésem volt, és mindig fennállt a veszélye, hogy elveszítem az ülésem.”

„Ez pedig felélesztette bennem a tüzet, hogy tovább tudjak teljesíteni, és tudtam, hogy amennyiben értéket hozok a csapathoz, akkor hosszabbítani fognak velem.” Webber ráadásul felfedte, hogy az első F1-es szerződése még csak nem is egy évre, hanem csupán két futamra szólt.

„Az első megállapodásom két versenyre szólt, el tudják ezt hinni? Három hétre lényegében. Elég brutális volt tehát, de nem tudtam mit tenni. Erről szólt a dolog. Mihez kezdek tehát? Feladom és siránkozom, vagy inkább a gázba taposok?”