Három világbajnoki címet szerzett, 41 futamgyőzelmet aratott, és 65 alkalommal indulhatott az első rajtkockából, de a számai önmagukban mégsem képesek visszaadni azt, amit a pályán művelt.
Senna ugyanis nem csupán az eredményeivel írta be magát a sportág történetébe. Voltak olyan hétvégéi, amikor egyértelműen megmutatta, hogy egészen különleges érzéke van az autóversenyzéshez, legyen szó szakadó esőről, technikai problémákról vagy egy olyan időmérős körről, amelyet még a saját csapattársa sem tudott megközelíteni. Összegyűjtöttünk öt legendás pillanatot, amelyek jól érzékeltetik, miért vált a brazil minden idők egyik legnagyobb Forma–1-es versenyzőjévé.
1. Amikor a fél mezőny kiesett, Senna pedig üldözőbe vette Prostot Monacóban
1984 – Monacói Nagydíj
Ha van olyan verseny, amelyen Ayrton Senna neve először igazán világszerte ismertté vált, az az 1984-es Monacói Nagydíj. A brazil ekkor még a Toleman versenyzője volt, vagyis egyáltalán nem tartozott a mezőny legerősebb autóival rendelkező pilótái közé. A monacói utcai pályán azonban olyan teljesítményt nyújtott, amelyre az egész Forma–1-es világ felfigyelt.
A versenyt rendkívül nehéz körülmények között rendezték meg, a szakadó eső miatt ugyanis folyamatosan változott a pálya tapadása. A rutinosabb versenyzők közül többen is hibáztak, Nigel Mansell és Niki Lauda is kiesett, miközben Senna egyre előrébb kapaszkodott. A 19. körre már a második helyen autózott, és egyre közelebb került a futamot vezető Alain Prosthoz.
Ami ezután következett, az a Forma–1 történetének egyik legemlékezetesebb esős felzárkózása lett. Senna a 27. és a 31. kör között átlagosan 3,7 másodpercet dolgozott le körönként Prosttal szemben. Ez egészen elképesztő különbség volt, különösen úgy, hogy a francia versenyző sem számított kezdőnek az ilyen körülmények között.
A brazil végül a 32. körben, a piros zászlós megszakítást követő visszaszámlálás alapján mégis megelőzte Prostot a pályán, ám a verseny hivatalos végeredményét az előző teljes kör alapján állapították meg, így másodikként rangsorolták. A futamot Jacky Ickx versenyigazgatói döntése alapján állították le, ami a mai napig vitatott mozzanata ennek a történetnek.
Senna azonban ezen a napon nem vesztesként távozott a pályáról. Egy olyan autóval mutatott be rendkívüli teljesítményt, amelytől senki sem várta, hogy képes lesz harcolni a győzelemért. A Forma–1 hivatalos történeti visszatekintése is a sportág egyik legkülönlegesebb esős versenyeként emlékezik erre a produkcióra.
2. A monacói időmérő, amikor még Alain Prost is csak kereste a szavakat
1988 – Monacói Nagydíj
Senna és Alain Prost kapcsolata a Forma–1 történetének egyik leghíresebb rivalizálása lett, de 1988-ban még ugyanannak a McLaren-csapatnak a színeiben versenyeztek. Két világszintű pilóta, azonos technikai háttérrel, azonos autóval. Éppen ezért különösen beszédes, ami az 1988-as Monacói Nagydíj időmérő edzésén történt.
Senna 1:23,998-as idővel szerezte meg az első rajtkockát, miközben Prost 1:25,425-ös eredményt ért el. A különbség 1,427 másodperc volt, ami egy olyan rövid és technikás pályán, mint Monaco, egészen döbbenetes teljesítménynek számított. Ráadásul mindezt úgy érte el, hogy a két versenyző ugyanazt a McLaren-Hondát vezette.
A történet egyik legérdekesebb részlete, hogy Senna nem speciális időmérős gumikon teljesítette ezt a legendás kört, hanem versenygumikon. A brazil később arról beszélt, hogy folyamatosan gyorsult, és egyre nagyobb különbséget épített fel saját maga és a többiek között. Egy ponton úgy érezte, mintha egy alagútban vezetne, ahol csak az előtte lévő pályát érzékelte.
A McLaren történeti visszatekintése szerint Senna később úgy idézte fel az élményt, hogy egy egészen más dimenzióban érezte magát. Azt is elmondta, hogy végül már megijedt attól, milyen messzire került a megszokott határaitól, ezért úgy döntött, nem megy ki többé a pályára aznap.
Az időmérő teljesítményének van még egy különösen érdekes részlete: a televíziós közvetítés kamerái nem rögzítették a legendás kör egyetlen másodpercét sem. A McLaren történeti anyaga szerint az akkori közvetítésből teljes egészében kimaradt az a kör, amelyet azóta is sokan a Forma–1 egyik legnagyszerűbb időmérős teljesítményének tartanak.
Prostnak végül nem maradt más, mint elismerni csapattársa teljesítményét. A francia később a McLaren visszaemlékezésében egyszerűen fantasztikusnak nevezte azt, amit Senna produkált. Kevés jobb bizonyíték kell arra, mennyire különleges volt az a monacói délután.
3. A rajtrács végéről indult a világbajnoki címért, és végül mindent megnyert
1988 – Japán Nagydíj, Szuzuka
Ayrton Senna 1988-ban már a McLaren versenyzőjeként harcolt első világbajnoki címéért, az évad japán állomásán pedig minden lehetősége megvolt arra, hogy lezárja a bajnoki küzdelmet. A rajtnál azonban olyan hiba történt, amely könnyen teljesen keresztülhúzhatta volna a számításait.
A brazil autója a rajtnál lefulladt, így a mezőny szinte teljes egészében elhúzott mellette. A Honda-motor végül újra életre kelt, Senna pedig el tudott indulni, de ekkor már csak a 14. helyen találta magát. Egy olyan versenyen, amelyen világbajnoki címet szeretett volna ünnepelni, ez rendkívül kellemetlen helyzet volt.
A legtöbb versenyző számára innen már csak a kárenyhítés maradt volna, Senna azonban egészen másképp gondolkodott. Már az első kör végére a nyolcadik helyig kapaszkodott fel, vagyis néhány kanyar alatt hat pozíciót javított. A tempója ezt követően sem esett vissza, a 27. körre pedig már a második helyen autózott.
Ekkor még Alain Prost állt előtte, aki szintén a McLaren versenyzője volt, így a két csapattárs között valójában a világbajnoki cím sorsa dőlt el. A 28. körben Senna megelőzte a franciát, majd átvette a vezetést. A brazil ezután már nem engedte ki a kezéből az első helyet, és megnyerte a Japán Nagydíjat.
A győzelem egyben az első világbajnoki címét is jelentette, így Senna nem egyszerűen egy emlékezetes felzárkózást mutatott be, hanem a sportág egyik legnagyobb tétre menő versenyén fordította a maga javára a helyzetet. A 14. helyről indulva, a rajt után az utolsó pozíciók egyikébe visszaesve jutott el a győzelemig.
Ez az egyik legtisztább példája annak, hogy Senna nemcsak egy gyors autóval tudott különleges dolgokat művelni, hanem akkor is képes volt rendkívüli teljesítményre, amikor a verseny már az első másodpercekben rosszul alakult számára.
4. Amikor a váltó szinte teljesen feladta, Senna mégis megnyerte a hazai versenyt
1991 – Brazil Nagydíj, Interlagos
A brazil szurkolók számára Ayrton Senna hazai győzelme különleges jelentőséggel bírt, a pilótának ugyanis hosszú ideig nem sikerült megnyernie saját országának Forma–1-es futamát. 1991-ben végre minden összeállni látszott, ám a verseny hajrájában olyan technikai problémával kellett szembenéznie, amely miatt szinte mindenki más feladta volna a küzdelmet.
Senna a McLaren-Honda volánja mögött vezetett, és magabiztosan haladt az első helyen, amikor a sebességváltója komoly problémákat produkált. A futam előrehaladtával egyre több fokozat vált használhatatlanná, végül pedig a brazilnak gyakorlatilag hatodik sebességben kellett teljesítenie a hátralévő köröket.
Ez önmagában is elképesztő kihívást jelentett, hiszen az Interlagos pályáján a lassabb kanyarokból való kigyorsítás, illetve a különböző sebességű szakaszok teljesítése folyamatos sebességváltást követel. Senna azonban nem adta fel. Miközben az autója egyre nehezebben vezethetővé vált, továbbra is próbálta megőrizni előnyét a mögötte érkező Riccardo Patresével szemben.
A 60. körben még körülbelül 40 másodperccel vezetett a Williams versenyzője előtt, a 70. körre azonban már mindössze három másodpercre olvadt a különbség. A versenyből ekkor már csak egy kör volt hátra, vagyis Senna számára minden egyes kanyar külön kihívást jelentett.
A brazil végül valahogy célba ért, és megszerezte pályafutása első hazai Forma–1-es győzelmét. A leintés után a rádión hallható kiáltásai is megmutatták, milyen hatalmas érzelmi megterhelést jelentett számára a siker. Annyira kimerült, hogy a pálya szélén meg kellett állnia, és végül az orvosi autóval szállították vissza a dobogóhoz.
Ez a győzelem nemcsak a technikai nehézségek leküzdése miatt vált legendássá. Senna számára egy régóta vágyott hazai siker beteljesülését jelentette, amelyért szó szerint az utolsó energiáit is mozgósította.
5. Az első kör, amelyben Senna szinte mindenkit maga mögött hagyott
1993 – Európai Nagydíj, Donington Park
Az 1993-as Európai Nagydíj talán a legjobb példa arra, milyen különleges érzéke volt Ayrton Sennának az esős versenyzéshez. A Donington Parkban rendezett futamot változó, rendkívül nehéz időjárási körülmények között tartották, a brazil pedig már az első körben olyan teljesítményt nyújtott, amelyet azóta is a Forma–1 történetének egyik legnagyszerűbb megmozdulásaként emlegetnek.
Senna az ötödik helyről rajtolt, de a rajt utáni első kanyarokban azonnal megmutatta, hogy egészen más tempóra képes, mint a körülötte autózók. Miközben a mezőny többi tagja a változó tapadási viszonyokkal és az egymás elleni küzdelemmel foglalkozott, a brazil sorra előzte meg riválisait.
Az egyik legemlékezetesebb pillanat a Craner-kanyaroknál következett, ahol Senna a Sauberrel versenyző Karl Wendlingert kívülről előzte meg. Ez különösen bátor manőver volt, hiszen a pálya ezen része nagy tempójú, és az eső miatt a tapadási viszonyok is kiszámíthatatlanok voltak.
A brazil azonban nem állt meg itt. Alain Prost Williamsét is megelőzte, mégpedig a pálya utolsó hajtűkanyarjának környékén, így az első kör végére már az élre állt. Az ötödik helyről rajtolva egyetlen kör alatt jutott el az első pozícióig, ami egészen kivételes teljesítmény volt.
Senna később az egész versenyt uralta, és végül megszerezte pályafutása 38. Forma–1-es győzelmét. A Doningtonban bemutatott teljesítmény különösen azért vált legendássá, mert nem pusztán az autó gyorsasága döntött: a brazil olyan íveket, előzési lehetőségeket és tapadási pontokat talált meg, amelyeket mások egyszerűen nem mertek vagy nem tudtak kihasználni.
A Forma–1 hivatalos visszatekintése is kiemeli, hogy az első kör során az ötödik helyről az elsőre jutott, és különösen a Craner-kanyaroknál bemutatott külső előzése maradt emlékezetes. Nem véletlen, hogy ezt a teljesítményt sokan egyszerűen csak az istenek körének nevezik.
Ayrton Senna öröksége sokkal több, mint 41 futamgyőzelem
A brazil legenda 1994. május 1-jén, az imolai versenyhétvégén vesztette életét, de a Forma–1 történetében betöltött szerepe azóta is megkérdőjelezhetetlen. Három világbajnoki címet, 41 futamgyőzelmet és 65 pole pozíciót szerzett, miközben olyan teljesítményeket nyújtott, amelyek még a mai generációk számára is referenciaként szolgálnak.
A felsorolt öt pillanat ráadásul csak egy kis szelet abból, amit Senna pályafutása során véghez vitt. Az 1985-ös Portugál Nagydíjon például megszerezte első Forma–1-es győzelmét, szintén rendkívül nehéz esős körülmények között, a McLaren pedig a mai napig külön történeti anyagot szentel az 1988-as monacói időmérős teljesítményének.
Senna különlegessége abban rejlett, hogy nem egyszerűen alkalmazkodott a körülményekhez, hanem sokszor képes volt olyan előnyt kovácsolni belőlük, amelyre mások nem találtak megoldást. Amikor esett az eső, amikor meghibásodott az autója, vagy amikor a világbajnoki cím sorsa egyetlen versenyen múlt, rendre képes volt valami olyat nyújtani, ami miatt évtizedekkel később is róla beszélnek a Forma–1 rajongói.
