Egy súlyos baleset után néha hosszú perceken át megközelíthetetlen marad a roncsba szorult Forma–1-es autó, a mentőcsapat orvosai mégis pontos képet kaphatnak a pilóta állapotáról. A versenyzők kesztyűjébe épített apró érzékelő ugyanis folyamatosan továbbítja az életfunkciók adatait a kimentés első pillanatától kezdve.
Az FIA még 2018-ban vezette be a biometrikus kesztyűket azzal a céllal, hogy a pályaszéli orvosi személyzet a lehető leggyorsabban információhoz jusson. A szövetbe integrált kisméretű szenzor a pulzust és a vér oxigéntelítettségét méri pulzoximetriás elven, ami kulcsfontosságú visszajelzésként szolgál a kritikus helyzetekben.
Életmentő adatok a roncsok közül
Carlos Sainz még a 2015-ös Orosz Nagydíj szabadedzésén szenvedett óriási becsapódást, amikor a védőfalak teljesen eltemették a versenyautóját. A mentésben részt vevő szakemberek számára komoly kihívást jelentett, hogy gyorsan eljussanak a pilótafülkéhez és közvetlen kapcsolatba lépjenek a sérülttel.
A súlyos becsapódásokat követő kritikus másodpercekben gyűjtött élettani mutatók szerepéről a Scuderia Fans írt, hiszen a cockpit megközelítéséig eltelt időben a biometrikus adatok adják az első megbízható visszajelzést a mentőcsapatnak.
Többrétegű biztonság 300 km/óra felett
A száguldó cirkusz biztonsági rendszere több egymásra épülő elemből áll. A bukósisak a fejet óvja, a HANS-eszköz a nyak sérüléseit előzi meg, a túlélőcella és a Halo a külső behatásoktól véd, miközben a tűzálló overál a lángok ellen nyújt védelmet.
A biometrikus kesztyűk ugyanakkor nem a fizikai sérülésektől védik meg a kezeket, hanem az orvosi diagnosztikát támogatják. A pilóták számára így 300 km/óra feletti tempónál is garantált a tökéletes tapadás és a tűzállóság, miközben a háttérben egy csúcstechnológiás orvosi mérőeszköz vigyáz az életükre.