Charles Leclerc neve mára egybeforrt a sebességgel és a legmodernebb technológiával, ám a Ferrari ásza a napokban bebizonyította, hogy a szíve mélyén igazi régimódi autórajongó. A hercegség utcáin ugyanis nem valamelyik ezer lóerős hibrid szörnyeteggel, hanem egy kifinomult, a hatvanas évek eleganciáját idéző Ferrari 275 GTB-vel kapták lencsevégre.
A látvány már önmagában is különleges, hiszen becslések szerint a modell értéke meghaladja a 2,5 millió angol fontot, ami jól mutatja, hogy ez nem csupán egy jármű, hanem egy kerekeken guruló műkincs.
A választás azért is érdekes, mert Leclerc magángyűjteménye hemzseg a maranellói gárda legújabb technikai erődemonstrációitól. A garázsában ott pihen a Ferrari SF90 Stradale, a még radikálisabb SF90 XX, de tulajdonosa egy 488 Pistának, egy Daytona SP3-nak és egy 812 Competizionénak is.
Most azonban menyasszonya, Alexandra Saint Mleux társaságában a digitális kijelzők és karbonvázak helyett az analóg vezetési élményre szavazott. A feltételezhetően Verde Pino fényezésű, gyári extraként Borrani küllős kerekekkel szerelt autó a Pininfarina formatervezés és a Scaglietti karosszériaépítés egyik legszebb közös gyermeke.
A V12-es Colombo-motor zenéje
A 275 GTB nem a nyers erőről, sokkal inkább a gépészet harmóniájáról szól. Az 1964 és 1966 között gyártott modellből mindössze 200 példány készült, orrában pedig a legendás 3,3 literes Colombo V12-es motor dolgozik. Bár a körülbelül 280 lóerős teljesítmény és a hét másodperc körüli 0-100-as gyorsulás a mai mércével mérve örökkévalóságnak tűnhet, az olyan technikai megoldás, mint például a független hátsó felfüggesztés a maguk korában a csúcsot képviselték.