A Forma–1 történetének egyik legnagyobb szabályváltozása előtt áll, ám nem mindenki osztozik az optimizmusban, amely a 2026-os új korszakot övezi. A sportág korábbi technikai igazgatója, Gary Anderson komoly aggodalmakat fogalmazott meg a jövőt illetően, ugyanis úgy véli, a radikális újítások könnyen romba dönthetik az elmúlt években elért egyensúlyt és versenyképességet.
A 2025-ös szezon Abu-Dzabiban ért véget, és az F1 mezőnye az egyik legszorosabb idényét zárta az elmúlt évtizedekben: az időmérő edzésen alig 1,6 másodperc választotta el a leggyorsabb és a leglassabb autót. Anderson szerint azonban ez a paritás könnyen szertefoszolhat, ha a 2026-os szabályváltozások életbe lépnek.
A volt Jordan és Jaguar technikai igazgató úgy látja, a sport túlzottan túlbonyolította saját jövőjét.
Az új szabályrendszer nemcsak az aerodinamikát, hanem a hajtásláncokat is alapjaiban változtatja meg. A leszorítóerő csökken, az autók visszatérnek a síkabb padlóhoz, az első szárnyak keskenyebbek és egyszerűbbek lesznek, a hátsó szárnyak kisebbek. Emellett a DRS-t leváltja az aktív aerodinamika, amely két üzemmódot kínál majd: egyet a kanyarokra, egyet az egyenesekre. Ez papíron gyorsabb előzéseket és elképesztő végsebességeket ígér, de Anderson szerint ez csak a jéghegy csúcsa.
„Nem vagyok bizakodó, hogy ezek a szabályok úgy fognak működni, ahogy azt elképzelték – vagy hogy egyáltalán működni fognak” – fogalmazott a The Telegraph hasábjain. Szerinte a csapatok számos nehézséggel szembesülhetnek a szezon során, különösen az új hajtásláncok miatt.
A legnagyobb félelme, hogy a jelenlegi szoros mezőny pillanatok alatt felborulhat. „Nem lepne meg, ha néhány csapat három-négy másodperccel is lassabb lenne az első versenyen, annyira bonyolultak és technikásak ezek az új szabályok.”
A legnagyobb kihívást Anderson szerint a teljesen új hibrid erőforrások jelentik majd. A 2026-tól bevezetett motorok már kizárólag fenntartható üzemanyaggal működnek, elhagyják az MGU-H egységet, miközben a teljes teljesítmény közel felét elektromos energia fogja adni. Anderson szerint ez súlyosan érintheti a vezethetőséget és a versenyzői élményt.
„Már most is látjuk, hogy az autók az egyenesek végén ‘clippelnek’, azaz kifogynak az akkumulátorból, és nem tudják leadni a plusz teljesítményt – és ez még csak 20 százalékos elektromos arány” – magyarázta, majd hozzátette, hogy szerinte ez 50 százalékos aránynál még problémásabb lesz.
„A versenyzőnek akkor kell a teljesítmény, amikor padlógázt ad. Átlagosan a kör 60-70 százalékában ez így van. Éppen ezért tartom ezt a legnagyobb kihívásnak 2026-ban.”
Anderson attól tart, hogy a versenyzők ösztönös támadásai helyett energia-menedzselési kényszerek határozzák majd meg a vezetési stílust, ami csökkentheti a verseny izgalmát. Emellett attól is tart, hogy a mérnöki háttérmunka túlzott mértékben befolyásolja majd az eredményeket.
„A legnagyobb probléma az, hogy nem a versenyzők, hanem a mérnökök döntenek majd a siker sorsáról. Az FIA és az F1 túlbonyolította az egészet, és ezzel csak megsokszorozzák a problémákat” – figyelmeztetett.
A brit szakember szerint a szabályok komplexitása miatt a csapatok könnyen hibázhatnak, és ezek a hibák akár évekig is velük maradhatnak.
„Biztos, hogy látni fogunk olyan hibákat, amelyeket csak hosszú idő alatt lehet kijavítani. Könnyen lehet, hogy sokáig nem látunk olyan szoros mezőnyt, mint amit az Abu-Dzabi Nagydíj hétvégéjén tapasztaltunk.”
Anderson nem a változás ellen érvel, hanem annak mértékét kifogásolja. Úgy véli, elegendő lett volna a jelenlegi szabályok finomhangolása. Kisebb, könnyebb autók, nagyobb különbségek a gumikeverékek között, és néhány apró aerodinamikai módosítás a menetstabilitás javítása érdekében – ezek szerinte sokkal célszerűbbek lettek volna.
A „piszkos levegő” elleni harcot pedig egyenesen értelmetlennek tartja. „Az ilyen aerodinamikai lövedékek mindig turbulenciát keltenek. Ez elkerülhetetlen. Néhány év múlva újra ott tartunk majd, ahol most vagyunk. Ez az egész csak idő- és pénzpocsékolás volt. A legjobb mérnökök mindig megtalálják a kiskapukat.”
Bár már most pletykák keringenek arról, hogy egyes gyártók – például a Mercedes – előnyben vannak, különösen a motorfejlesztés terén, Anderson óvatosságra int.
„Túl korai lenne kijelenteni, hogy melyik csapat lesz előnyben. Egy viszont biztos: hosszú idő telhet el, mire újra olyan kiegyenlített rajtrácsot látunk, mint az utolsó versenyhétvégén.”
Ha valóban ez történik, az komoly visszalépés lehet a sport számára, amely épp mostanra találta meg a versenyzők közötti egyensúlyt.