Páratlan kockázatvállalás és káosz kísérte Rubens Barrichello első Forma–1-es győzelmét a 2000-es Német Nagydíjon, ahol a 18, rajthelyről indulva ért fel a csúcsra. A meglepetésszerű sikerhez egy leleményes taktikai döntés kellett az esőztette hockenheimi pályán.
Amikor a pályára megérkezett a csapadék, a mezőny legtöbb tagja a bokszba hajtott esőgumikért, a brazil pilóta viszont a száraz pályás abroncsokon maradt. A döntés láttán a csapat technikai igazgatója meglepődve jelentkezett be a rádióban.
Mindenki őrültnek tartotta a döntést
„Ross Brawn megkérdezte tőlem, mikor tervezek kiállni. Azt válaszoltam, hogy egyáltalán nem állok ki, fogalmam sincs, miért hajt be mindenki a bokszba, mert szerintem mind megőrültek” – idézte fel Barrichello.
„Brawn erre azt felelte, hogy a bolond valójában én vagyok, de ha pontosan tudom, mit csinálok, akkor megnyerem a versenyt.”
Kaotikus felkészülés a tizennyolcadik helyről
A sikerhez vezető út messze nem volt zökkenőmentes, amint azt a Formula Passion megírta, hiszen a brazil versenyző hétvégéje már a futam előtt katasztrofálisan alakult. Pénteken elromlott a motorja, a szerelők pedig először megnyugtatták, hogy a tartalékautó az övé lesz.
A dolgok azonban gyökeresen megváltoztak, amikor Michael Schumacher összetörte a saját versenygépét. A szerelő hamarosan visszatért a hírrel, hogy a tartalékautót át kellett adnia a német csapattársának.
Barrichello vasárnap reggel csalódottan úgy számolt, hogy a 18. rajtkockából indulva legfeljebb a 4. vagy 5. helyig kapaszkodhat fel. A rajt utáni első kanyarban ráadásul Schumacher kiesett egy ütközés miatt, ami a német pilóta egymást követő harmadik nullázása volt.
A brazil versenyző diadalmas felzárkózása végül megmentette a Ferrari hétvégéjét, valamint segített Schumachernek megőrizni a vezetését az összetett pontversenyben. Barrichello karrierje egyik legemlékezetesebb pillanataként őrzi a németországi diadalát, még ha a 2003-as silverstone-i autóját tartja is élete legjobb versenygépének.