Gyakorlatilag a saját motorjának hiányosságai kényszerítették térdre a Ferrarit a Brazíliai Nagydíjon. A maranellóiak autójának karakterisztikája szempontjából Interlagos jelentette a lehető legrosszabb helyszínt, így a teljesítmény messze elmaradt a korábban Mexikóvárosban látott szinttől.
A pályán a gyors utolsó szektor mellett egy kifejezetten kanyargós középső szakasz található, ami rendkívül nehéz feladat elé állította a mérnököket. A légellenállási hátrány kompenzálására alacsony leszorítóerős beállítást választottak, ám ez teljesen alkalmatlannak bizonyult a pálya kanyargós részén, ráadásul az autó túlkormányzottá és kiszámíthatatlanná vált.
Már az első szabadedzésen egyértelművé vált, hogy a hétvége nem hozza a korábbi mexikói versenyképességet. Mexikóvárosban a ritkább levegő kedvezett a konstrukció aerodinamikájának, miközben az erőforrás kisebb átmérőjű turbója drasztikusan csökkentette a turbólyukat. Tengerszinten, Brazíliában ez az előny teljesen eltűnt.
A motorerő hiánya láncreakciót indított el
Az SF-26 aerodinamikai és alvázas tulajdonságai meglehetősen erősek, de a motor hiányzó lóerőit csak részben tudják leplezni. Ha a maranellóiak erősebb hajtáslánccal rendelkeztek volna Brazíliában, nagyobb leszorítóerőt választanak, ami döntőnek bizonyult volna a vegyes középső szektorban és versenyképesebbé tette volna az autót. A jelenlegi helyzetben azonban alig maradt mozgásterük.
A Racing News 365 szerint az időjárási körülmények tovább nehezítették a helyzetet. Az eső miatt csökkent a tapadás, a hideg időjárás pedig nagyon szűkre szabta az abroncsok működési tartományát, ami súlyos gumimelegítési gondokhoz vezetett.
A csapat az első etapban a szándéka szerint az ideálisnál magasabb guminyomással küldte pályára az autót, hogy gyorsabban elérjék a kívánt hőmérsékletet. Ez a döntés azonban visszájára sült el, mivel a nagyobb belső nyomás lecsökkentette a gumik érintkezési felületét az aszfalttal, ami túlmelegedéshez és gyorsabb elhasználódáshoz vezetett.
Rendkívül szűk a teljesítménysáv
Az alacsony tapadás miatt minden autó csúszkált, a hátsó abroncsok pedig folyamatosan kipörögtek. A kisebb szárnyszögek miatti alacsonyabb leszorítóerő és a száraz pályásnál magasabb hasmagasság lényegesen gyorsabb gumiabroncs-kopást eredményezett, amit az üzemanyag fogyása sem tudott ellensúlyozni.
A brazíliai hétvége pontosan megmutatta, milyen szűk működési tartományban mozog a Ferrari technikai csomagja. Az erőforrás hiányosságainak elfedése érdekében az autó egyensúlyát és a gumik megfelelő kezelését kellett feláldozni, függetlenül attól, hogy Lewis Hamilton milyen döntéseket hozott a pályán a bokszutcából érkező utasításokkal szemben.