Az amerikai piac meghódítása évtizedekig tartó kihívást jelentett a Forma-1 számára, amely a sorozat 1950-es debütálása óta váltakozó sikerrel próbálkozott a tengerentúlon. A McLaren Racing vezérigazgatója, Zak Brown a How Leaders Lead with David Novak podcastben fejtette ki véleményét arról, hogy melyek voltak azok a főbb tényezők, amelyek miatt a száguldó cirkusz csak a közelmúltban tudott valódi áttörést elérni az amerikai nézők körében.
Az amerikai szakember szerint a Forma-1 népszerűtlenségének egyik legfontosabb oka a következetes helyszínek hiánya volt. „Az 1970-es évektől kezdve soha nem találtunk állandó helyszínt – magyarázta Brown. – Előbb Long Beach-en versenyeztünk, aztán Watkins Glenben, majd Dallasban, utána egy las vegas-i parkolóban két évig, később pedig Phoenixben." Ez a folyamatos változás megnehezítette, hogy a sorozat szilárd rajongói bázist építsen ki az országban.
A második problémát az Egyesült Államokban rendezett versenyek teljes hiánya jelentette bizonyos időszakokban. „Aztán öt, hat, hét, nyolc évig egyáltalán nem voltunk jelen – folytatta a McLaren első embere. – Nem volt Forma-1 Észak-Amerikában. Később visszatértünk Indianapolisba, ahol jött a 'gumibotránnyal', ahogy neveztük, így nem tudtunk jó show-t nyújtani. Ezt követően ismét eltűntünk." Brown hangsúlyozta, hogy egyetlen sport sem lehet népszerű Észak-Amerikában, ha nincs jelen, vagy ha nem rendelkezik állandó időponttal és helyszínnel.
A logisztikai nehézségeken túl a McLaren vezérigazgatója egy sokkal alapvetőbb problémát is azonosított a Forma-1-gyel kapcsolatban: az elitizmust. „Olyan sportág voltunk, amely nagyon exkluzív volt, vagy legalábbis úgy érzékelték, hogy nagyon exkluzív és nem befogadó – ismerte el. – Amikor a Liberty Media átvette a sportágat, azt mondták: 'Hű, a sport hatalmas, de valójában nem úgy kapcsolódik a rajongói bázisához, mint az NBA, az NFL, az MLB vagy akár a Premier League'."
A korábbi hozzáállás, amely a közösségi média használatának korlátozásában is megnyilvánult, jelentős távolságot teremtett a versenyzők és a rajongók között. Brown szerint különösen az Egyesült Államokban kritikus fontosságúak a kulisszák mögötti pillanatok egy elkötelezett rajongói bázis kialakításához, és a versenyzőkre vonatkozó közösségimédia-korlátozások megakadályozták, hogy sok rajongó kapcsolatot alakítson ki a sportággal.
„Amikor a Liberty megvásárolta a sorozatot, és jött a Netflix, elkezdtük beengedni az embereket a színfalak mögé – magyarázta Brown. – Az emberek azt mondták: 'Hűha, ez a sport fantasztikus. Ezt soha nem láttam korábban. Soha nem kerültem ilyen közel hozzá.' Idővel aztán három versenyünk lett, kezdve Austinnal, amely az egyik legjobb nagydíj a naptárunkban."
A helyzet gyökeresen megváltozott, ahogy a Forma-1 megközelítése is átalakult. „Szóval a helyzet az volt, hogy nem voltunk jelen és exkluzívak voltunk, majd eljutottunk oda, hogy jelen vagyunk, befogadóak vagyunk, és nagyon az elkötelezettségre összpontosítunk" – fejtette ki a McLaren főnöke, aki szerint a Forma-1 legfontosabb felismerése az volt, hogy a sport egyben szórakoztatás is.
„Néha a Forma-1-ben azt hallani: 'Nem, mi nem szórakoztatunk.' De amennyire én tudom, ha valaki jegyet vesz, hogy leüljön egy székbe, és megnézzen egy filmet, egy autóversenyt, egy baseball-meccset, egy rockkoncertet vagy egy tűzijátékot, akkor szórakoztatni fogják – mondta Brown. – Azt hiszem, a sport most már elfogadta, hogy van egy szórakoztató aspektusa annak, amit csinálunk, és a rajongók ennek megfelelően reagálnak."