Bár az időmérőn sikerült egy apróbb csodát tennie, Carlos Sainz kőkemény vasárnap elé néz a Japán Nagydíjon. A spanyol pilóta hiába hozza ki a maximumot az FW48-as kódjelű autóból, a versenytempójuk hatalmas aggodalomra ad okot, ugyanis a hosszú etapokon a gárda mérföldekre van a középmezőny végétől is. A pénteki szabadedzések után a versenyző már borzalmasnak nevezte a tempójukat, a szombati nap végén pedig megerősítette ezt a sötét jövőképet.
„A valóság az, hogy a holnapi versenytempót illetően, ahogy azt már tegnap is mondtam, több mint fél másodperces, hét-nyolc tizedes lemaradásban vagyunk a középmezőny legközelebbi autójához képest” – mondta a spanyol, majd hozzáfűzte, nem hiszi, hogy egyetlen éjszaka alatt találtak volna fél másodpercet, így egyértelműen hosszú futam elé néznek.
A háttérben meghúzódó okok összetettek. A paddockban köztudott tény, hogy a Williams jelentős túlsúllyal küzd az új érában, de a pilóta szerint a probléma gyökere ennél mélyebbre nyúlik. „Lehet, hogy a súly az oka, de az is előfordulhat, hogy az aerodinamikai tapadás hiányzik… Úgy vélem, a kettő kombinációjáról beszélhetünk” – nyilatkozta az autó hiányosságairól.
A sötét vasárnapi kilátások ellenére a szombati nap hozott némi fellélegzést, a spanyol versenyző ugyanis bravúros vezetéssel bejutott a Q2-be, és a tizenhatodik rajtpozíciót szerezte meg, ami mindenképpen előrelépés a szezon korábbi szakaszához viszonyítva.
„Szerintem jól értékeltem a helyzetet. Kínával ellentétben, ahol négy tizedre voltunk a Q2-től, ma sikerült továbbjutnunk, ebből fakadóan úgy gondolom, szépen haladunk előre” – vélte az egykörös tempójukról. Sikerét a stabil teljesítménynek tulajdonította. „Futottam néhány erős kört a Q1-ben és a Q2-ben is, ami lehetővé tette számunkra, hogy Sanghajhoz képest nyerjünk néhány pozíciót” – magyarázta a kvalifikáció eseményeit.
Ez az időmérős fellángolás azonban csak ideiglenesen fedi el a nyers valóságot. Szuzukában kristálytisztán látszik, hogy a versenyző jelenleg sokkal többet tesz bele a produkcióba, mint amennyit az autó alapból tudna, a puszta túlélésért harcolva a jóval erősebb technikával rendelkező riválisok ellen.
„Sajnos jelenleg ez a mi harcunk, olyan autókat próbálunk legyőzni, amelyek gyorsabbak nálunk, mint például ma Franco Colapinto az Alpine-nal vagy Oliver Bearman a Haas F1-gyel. Jó kört raktam össze, de frusztrált vagyok, mert egyszerűen nincs több a csomagban” – értékelt, megjegyezve az erőviszonyok okozta tehetetlenségét.
A vasárnapi futamon minden bizonnyal újra szembesülnek azzal a ténnyel, hogy a tempóhiány miatt minden egyes tizedmásodperc elvesztése fájdalmasan hosszúvá teszi majd a versenyt.