A téli szünetben, még mielőtt a 2026-os generáció modelljei megtették volna az első métereket, számos aggasztó pletyka keringett a paddockban és a szurkolók körében.
A félelmek elsősorban arra irányultak, hogy az új technikai szabályzat drasztikusan lelassítja majd a királykategóriát, sőt, egyesek odáig merészkedtek a jóslatokkal, hogy a Forma–1 tempója alig haladja majd meg a Forma–2-es autókét. A Bahreinben lezajlott kéthetes tesztidőszak azonban tiszta vizet öntött a pohárba, ugyanis a számok egyértelműen bizonyítják, hogy a legrosszabb forgatókönyvek nem valósultak meg.
Érdemes a helyén kezelni az adatokat, hiszen az összehasonlítás alapja döntő fontosságú. Ha a jelenlegi helyzetet a teljesen kiforrott, 2025-ös autókhoz mérjük, valóban látható a lassulás, de ez korántsem drámai mértékű. A tesztek zárónapján a Ferrari versenyzője, Charles Leclerc futotta a leggyorsabb kört 1:31.992-es idővel. Ezzel szemben tavaly Carlos Sainz – aki akkor már a Williams színeiben villantott egy meglepetésszerű köridőt – 1:29.348 alatt ért körbe Szahírban.
A két érték közötti különbség tehát nagyjából 2,6 másodperc. Ez az adat szinte tökéletesen egybecseng az FIA korábbi várakozásaival, hiszen ők pontosan ilyen mértékű visszaesést jósoltak a szabályváltozások miatt. Nikolas Tombazis, a szövetség együléses sorozatokért felelős vezetője még tavaly vázolta fel a várakozásaikat az új idényre vonatkozóan.
„A szimulációink szerint az új autók a szezon kezdetén egy és két és fél másodperc közötti időveszteséggel indulnak majd” – mondta Tombazis, hozzátéve, hogy ez az érték pályáról pályára változhat.
A bahreini adatok alapján az FIA előrejelzései helytállónak bizonyultak. Fontos azonban megjegyezni, hogy a 2022 és 2025 közötti szabályciklus végére az autók elérték fejlesztési potenciáljuk csúcsát, míg a mostani konstrukciók életciklusuk legelején járnak. Ez azt jelenti, hogy a csapatok még hatalmas kiaknázatlan tartalékokkal rendelkeznek, így a köridők rohamosan javulni fognak az év során.
Sokkal reálisabb képet kapunk az autók valós teljesítményéről, ha a mostani időket a legutóbbi nagy szabályváltozás kezdetéhez, vagyis 2022 teléhez hasonlítjuk. Akkor a talajhatású autók bemutatkozásakor Max Verstappen volt a leggyorsabb 1:31.720-as idővel. Ha ezt összevetjük Leclerc idei legjobbjával, a különbség mindössze 0,3 másodperc a régi technika javára.
A kép ráadásul még kedvezőbb az új autókra nézve, ha figyelembe vesszük a gumikérdést is. Verstappen a 2022-es rekordját a legpuhább, C5-ös keveréken futotta meg, ezzel szemben Leclerc idén „csak” a keményebb, C4-es abroncsokat használta a leggyorsabb köréhez. Elméleti síkon tehát, azonos gumikon a 2026-os autók már most képesek lennének hozni a négy évvel ezelőtti tempót.
Azoknak a félelmei is alaptalannak bizonyultak, akik a Forma–2 közelségétől tartottak. A kisebbik kategória tavalyi bahreini pole-pozíciós ideje 1:44.008 volt, ami tizenkét másodperccel lassabb, mint amit Leclerc produkált a mostani teszteken. A királykategória tehát továbbra is érinthetetlen távolságban van az utánpótlás-szériától.
A történelmi távlatok is azt igazolják, hogy nincs ok a pánikra. Amikor a Forma–1 2021-ről 2022-re váltott, a lassulás mértéke nagyobb volt, mint most. Akkor Verstappen 2021-es 1:28.960-as ideje és a 2022-es 1:31.720-as köre között közel 2,8 másodperc volt a differencia. A mostani 2,6 másodperces visszaesés tehát teljesen normálisnak tekinthető egy új technikai korszak hajnalán, és ahogy a mérnökök egyre jobban kiismerik az új technikát, ez a hátrány fokozatosan eltűnik majd.