Közel fél évszázada nem állt női versenyző a Forma–1-es nagydíjak rajtrácsán, ám Jessica Hawkins meggyőződése szerint elkerülhetetlen a visszatérés. Az Aston Martin képviselője úgy véli, az áttörésre még éveket kell várni, a jelenlegi törekvések ugyanis a jövő generációi számára építenek utat.
A sportág történetében Lella Lombardi volt az utolsó női pilóta, aki éles versenyen indult. Az olasz versenyző az 1976-os Osztrák Nagydíjon a tizenkettedik helyen zárt, míg egy évvel korábban, a Spanyol Nagydíjon elért hatodik helyezésével az F1 történetének egyetlen női pontszerzőjévé vált.
A női versenyzők jelenléte hosszú éveken át stagnált a legmagasabb kategóriában, a fordulatot a W Series elindítása, majd az abból létrejövő F1 Academy jelentette. A cél egy olyan nevelősorozat működtetése, amely valós esélyt teremt a fiatal tehetségeknek a feljutásra.
Hawkins hangsúlyozta, a jelenlegi szereplők feladata elsősorban az alapok megteremtése, a folyamat sikeréhez pedig türelemre van szükség. A versenyzőként is tapasztalt szakember a Road for Success műsorában beszélt a fizikai és szakmai kihívásokról - írta a Scuderia Fans.
„Biztos vagyok benne, hogy még néhány évre vagyunk ettől, de meg fog történni. Nem is gondolhatok mást, hiszen az ellenkezője szembemenne mindennel, amiben hiszek. A nők elég erősek ahhoz, hogy a Forma–1-ben versenyezzenek. Magam is vezettem F1-es autót fél versenytávon keresztül, és meggyőződésem, hogy képes lettem volna teljesíteni az egészet” – fogalmazott Hawkins.
„Emlékszem, nagyon fájt a nyakam, de szerintem mindenkinek fáj a nyaka, amikor először ül F1-es autóba. Korábban nem versenyeztem sem az F2-ben, sem az F3-ban. Még a Forma–1-es pilótáknak is akadnak ilyen problémáik, amikor a téli szünet után visszatérnek a körözéshez” – tette hozzá.
Nehéz út vezet a legfelsőbb szintre
Az F1 Academy jelenléte és a Forma–1-es csapatok növekvő szerepvállalása kulcsfontosságú a fejlődés szempontjából. A Ferrari például évek óta fektet be női tehetségek gondozásába, amit Maya Weug leigazolása és az akadémiai programok is jól példáznak.
A női bajnokságokban mutatott meggyőző teljesítmény önmagában még nem garantálja a zökkenőmentes előrelépést. A tehetséges pilóták számára a következő kategóriákba való átlépés és az ülésbiztosítás továbbra is komoly pénzügyi és logisztikai akadályokba ütközik.
A jelenlegi erőfeszítések végső célja egy olyan vegyes rajtrács kialakítása, amelyben a női pilóták már nem kivételként, hanem természetes résztvevőként vannak jelen. Hawkins szerint a mostani generáció munkája határozza meg, mikor jön el ez a pillanat.