A nyári szünet utáni visszatérés egy újabb látványos versenyt hozott a rajongók számára, amely – ahogy az idén (és korábban is) gyakran előfordult a Moto3-ban – az utolsó körökben dőlt el. Angel Piqueras állhatott fel a dobogó legfelső fokára, az első öt helyezett mindegyike KTM-pilóta volt. Ez a győzelem lehetővé tette a spanyol versenyző számára, hogy csökkentse hátrányát az összetett pontversenyben José Antonio Ruedával szemben, aki az egész osztrák hétvégén küszködött, de végül az ötödik helyen ért célba Maximo Quiles mögött, aki a verseny nagy részében a legfőbb esélyesnek tűnt az Osztrák Nagydíj megnyerésére.
Versenyösszefoglaló
Perrone, aki pályafutása során először indulhatott az első rajtkockából, jól kapta el a rajtot, de az első körben elvesztette a vezetést Piqueras javára, akit aztán Quiles előzött meg. Ahogy az várható volt, az első három versenyző egy csoportot alkotott, akik a győzelemért vagy a dobogóért harcoltak, köztük Yamanakával, aki több mint egy másodperces előnyt épített ki a legközelebbi üldözőivel szemben.
Az igazi csata korai szakasza, néhány előzés után, hét körrel a vége előtt kezdett felforrósodni, amikor Quiles hibázott az első kanyarban, majdnem elesett és visszacsúszott a harmadik helyre. Azonban ugyanazon a körön belül az Aspar csapat versenyzője visszaszerezte a vezetést egy kettős előzéssel Piqueras és Perrone ellen, csak hogy újabb hibát kövessen el négy körrel a vége előtt. Ez az incidens amellett, hogy kezdetben Perronét juttatta előnyhöz, lehetővé tette Furusato és Muñoz felzárkózását is, utóbbi veszélyes kontaktusba került Quilesszel és Yamanakával az utolsó előtti körben.
Ez az eset az Aspar csapat garázsában tiltakozást váltott ki, és eltávolította Quilest a dobogótól, de nem Yamanakát és Muñozt, akik a második, illetve harmadik helyen végeztek, utóbbi a tizennegyedik rajthelyről felzárkózva.