-crop-1200x800.jpg)
Mick Schumacher négy hétvégén van túl első IndyCar-szezonjában, és már minden pályatípusba belekóstolt az ováltól az utcai aszfaltcsíkig. Az igazi nagy falat azonban még csak most következik: hamarosan jön az Indianapolis 500 felvezetése, amely új szintre emeli a kihívást.
A német versenyző ennek ellenére kifejezetten bizakodó. Úgy érzi, az eredmények még nem tükrözik a tempót, és szerinte „nagy dolgok vannak a horizonton”, ha sikerül végre egy tiszta hétvégét összerakni.
Más ritmus, más gondolkodás
Schumacher szerint az egyik legnagyobb különbség a korábbi sorozataihoz képest a hétvégék felépítése. IndyCarban pénteken mindössze egy edzés áll rendelkezésre, utána már szinte nincs mozgástér, szombaton pedig sűrű a program, így a beállításokhoz alig lehet hozzányúlni.
„Pénteken van egy szabadedzésed, aztán gyakorlatilag vége is a napnak. Szombaton már nagyon sűrű minden, így amit az első edzés után eldöntesz, azon később alig tudsz változtatni” – magyarázta.
Ez azt jelenti, hogy az első gyakorlás kulcsfontosságú. „Ott kell közel tökéletes állapotba hozni az autót, mert onnantól azzal mész végig a hétvégén. Nekem főleg az időzítés és a döntések pontossága volt a legnehezebb rész.”
A helyzetét tovább bonyolítja, hogy a mezőny nagy része évek óta ugyanazzal az alaptechnikával versenyez. „Ez az autó nagyon régóta jelen van. A srácok többsége tökéletesre csiszolta, hogyan kell vezetni. Más sorozatokban négyévente teljesen új korszak jön, itt viszont sokkal állandóbb a csomag.”
F1 kontra IndyCar: fordított filozófia
Schumacher érdekes különbségre mutatott rá a Forma–1 és az IndyCar között. Szerinte Európában inkább az adatok diktálnak, míg Amerikában a pilóta érzései nagyobb hangsúlyt kapnak.
„IndyCarban igyekeznek az autót a versenyző stílusához igazítani. A Forma–1-ben inkább az a filozófia, hogy amit az adatok a leggyorsabbnak mutatnak, arra mennek rá” – fogalmazott.
Ez elsőre egyszerűbbnek tűnhet, számára mégis kihívás. „Európában mindig jól alkalmazkodtam az új helyzetekhez. Itt viszont az a cél, hogy ne az előző beállításhoz igazodjak, hanem következetes maradjak, hogy az autót lehessen az én igényeimhez finomítani.”
A tanulási folyamatot az is lassítja, hogy szinte minden pálya új számára. Miközben riválisai az edzéseken finomhangolnak, neki az első 10–15 kör gyakran csak az ismerkedésről szól. „Ez rengeteg elvesztegetett kör ilyen szoros mezőnyben, de szükségem van rá, mert nem ismerem a helyszíneket.”
Több munka, nulla lazítás
Bár kívülről higgadtnak és kimértnek tűnik, Schumacher saját bevallása szerint komoly nyomást helyez magára. Úgy érzi, az európai közegben megtanulta, hogy csak kemény munkával lehet talpon maradni, és ezen nem akar változtatni.
„Ott egy nagyon kemény környezetben kell túlélni, én pedig mindig azzal próbáltam, hogy a lehető legtöbbet dolgozom. Ezen nem akarok lazítani, mert ez a munkám, és a maximumot akarom kihozni belőle.”
Hozzátette, számára a versenyzés továbbra is örömforrás, még ha kívülről talán nem is mindig látszik. „Imádok versenyezni, ez az, amit a legjobban szeretek. Az IndyCar hihetetlenül élvezetes, óriási a verseny, és amikor minden összeáll, az különösen nagy elégtétel.”
Az eddigi hétvégéken a tempót már biztatónak érzi, még ha az eredmények nem is álltak össze. Az oválon például az időmérő jól sikerült, a futamon viszont nehéz helyzetbe került, ráadásul egy elrontott kerékcsere is visszavetette. „A tempónk több pályán is a top 10-es szintet hozta. Egyszerűen kell egy jó hétvége, amikor minden a helyére kerül.”
Az Indianapolis 500 előtti teszt újabb mérföldkő lesz számára, ám nem titkolja, hosszabb távon is lát perspektívát a sorozatban. Sőt, európai tapasztalataival a biztonsági és fejlesztési kérdésekben is szeretne hozzájárulni a fejlődéshez.
„Szerintem nagy dolgok jönnek. Csak idő kérdése, hogy minden összeálljon, és megszerezzük azokat az eredményeket, amelyek benne vannak a csomagban.”