2013-ban a Ferrari körül már négy futam után kérdőjelek gyülekeztek, miközben Fernando Alonso harmincpontos hátrányban üldözte Sebastian Vettelt, és még Kimi Räikkönen valamint Lewis Hamilton is előtte állt a tabellán. A spanyol azonban hazai pályán teljesen átírta a képet, és olyan versenyt rakott össze, amely azóta is az utolsó győzelmeként él a Forma–1-ben.
Előzés a rajtnál, fordulat a bokszban
A rajt pillanatától világos volt, hogy Alonso nem nézelődni érkezett. Két látványos manőverrel már az első körökben átverekedte magát Räikkönenen és Hamiltonon a 3-as kanyar külső ívén, amitől azonnal talpra ugrott a lelátó. Bár Nico Rosberg és Vettel az első etapban még tartotta magát előtte, a Ferrari taktikája hamar előnybe hozta a spanyolt, aki a bokszkiállások során a Red Bull elé került.
Rosberget már a pályán intézte el, kihasználva, hogy a Mercedes abban az évben látványosan ette a gumikat, és a célegyenes végén faképnél hagyta riválisát. A 66 körös verseny közepe előtt nem sokkal átvette a vezetést, onnantól pedig ő diktálta a tempót, még ha Räikkönen a 37. kör környékén rövid időre rá is tudott tapadni.
Egyetlen pillanatra azért megingott a történet, amikor az utolsó kiállásnál defektes gumival érkezett a bokszba az F138, ami majdnem teljesen lenullázta az addigi fölényt.
A montmelói ünnep és egy korszak vége
A katalán pálya főlelátója már a futam elején színes zászlóerdővé vált, a V8-as motorok hangja pedig másfél órán át töltötte be a pályát. Alonso minden kanyarban extra lendületet kapott a közönségtől, amely végül extázisban ünnepelte, amikor elsőként szelte át a célvonalat.
Ezzel történelmet írt, mivel ő lett az első, aki a barcelonai pályán a harmadik helynél hátrébb rajtolva győzni tudott.
A leintés után a spanyol is érezte a siker súlyát. „Nagyon boldog vagyok a győzelem miatt, nagyszerű versenyünk volt. Kockáztattunk a rajtnál, mert több autót is meg akartunk előzni, és ez a második és harmadik kanyarban be is jött” – mondta Alonso.
A stratégiát is kulcsfontosságúnak tartotta. „Tudtuk, hogy néhány rivális három kiállásra készül, mi viszont úgy számoltunk, hogy tiszta pályán megvan a tempónk négyhez. Így is tettünk, működött, és hazai pályán nyerni hihetetlen érzés” – tette hozzá.
A győzelem után igyekezett eloszlatni a Ferrari körüli kételyeket is. „Megvan az autónk ahhoz, hogy harcoljunk a világbajnoki címért.”
A szezon későbbi alakulása azonban más irányt vett, és bár akkor ezt még kevesen sejtették, ez a győzelem maradt Alonso pályafutásának 32., egyben mai napig utolsó Forma–1-es sikere.