Zak Brown úgy véli, hogy a McLaren 2025-ben egy olyan akadályt ugrott meg, amit korábban sokan teljesíthetetlennek tartottak a Forma–1 világában: két első számú pilótával versenyeztek úgy, hogy nem tört ki belső feszültség a csapaton belül.
Miközben a Red Bull továbbra is egyértelműen Max Verstappenre építette teljes stratégiáját, a McLarennél más utat választottak.
Wokingban Lando Norris és Oscar Piastri is teljes mértékben egyenrangúként kapott lehetőséget – és ami talán még fontosabb, ennek nem lett káros mellékhatása. Ez éles ellentétben áll azzal, amit korábban más topcsapatoknál láttunk, elég csak a Hamilton–Rosberg páros Mercedesnél zajló, időnként elmérgesedő csatájára gondolni, vagy a Schumacher–Barrichello, illetve Senna–Berger korszak dinamikájára.
„Már az is nagy kockázat volt, hogy ilyen formában leszerződtettük őket” – kezdte értékelését Brown, aki külön kitért arra, hogy mindkét pilóta első F1-es autója a McLaren volt. – „Oscar is világbajnok lesz, és meg vagyok győződve arról, hogy ezt a McLarennel éri majd el” - tette hozzá.
A csapatvezető szerint az is különösen bátor döntésnek számított, hogy fiatal, még tapasztalatlan versenyzőkre építettek egy olyan csapatban, amely hosszú távon szeretett volna visszatérni a győztesek közé. Norris 2019-ben, Piastri pedig 2023-ban csatlakozott az alakulathoz, amikor még egyiküknek sem volt Forma–1-es versenytapasztalata.
„Noha Oscart egy kicsit később igazoltuk le a karrierjében, még mindig vállaltunk vele is rizikót. Ahogy Landóval is. Egy nagycsapatnál nem általános, hogy két újoncra bízzák a jövőt, de számunkra ez kifejezetten kifizetődő volt” – fogalmazott Brown, majd hozzátette: „Miközben sokan azt mondták, hogy lehetetlen ilyen párosítással sikert elérni, mi bebizonyítottuk, hogy igenis működhet. Két kivételes pilótánk van, akik hét-hét futamot nyertek, örömmel versenyeznek egymással, és valóban élvezetes velük dolgozni. Soha nem volt köztük semmilyen összetűzés.”
A szezon során előfordultak olyan pillanatok, amikor a McLaren csapatutasításokat kért tőlük, amit bár néha morogva, de mindig végrehajtottak. Nem voltak Hamilton–Rosberg-szerű belső játszmák, és a fegyelmezett hozzáállás végül győzelemre vezette a csapatot.
„Időnként mindketten kissé ingerültek voltak Andreával vagy velem szemben, de ez szerintem jó jel: ez azt mutatja, hogy keményen dolgozunk, és hajtjuk egymást előre” – zárta gondolatait Brown.