Bár a korábbi időszakban többször is láthatóan küzdött a motivációjával, az idei szezonban egy sokkal kiegyensúlyozottabb Lewis Hamiltont láthatunk a versenypályákon. A negyvenegy esztendős brit pilóta, aki jelenleg a mezőny második legidősebb tagja, a múlt havi Kínai Nagydíjon hosszú idő után ismét dobogóra állhatott, ami egyértelműen jót tett a moráljának.
Damon Hill a Stay On Track podcast legújabb adásában úgy fogalmazott, hogy honfitársa végre elfogadta a saját karrierjének múlását, így a korábbi frusztrációt felváltotta egy sokkal reálisabb helyzetértékelés. A korábbi Forma–1-es bajnok szerint a brit versenyző már pontosan tudja, hogy a húszas éveiben megszokott, pusztán ösztönös vezetéssel ma már nem tud érvényesülni.
„Úgy tűnik számomra, hogy megbékélt azzal a ténnyel, miszerint a pályafutása végéhez közeledik” – mondta Hill, majd hozzátette: „Egyszerűen képtelenség ugyanazokat az ösztönös dolgokat csinálni, mint amikor az ember még csak húszéves.”
Hatalmas történelmi teher
A hétszeres világbajnok továbbra is a rekordot jelentő nyolcadik trófeáját hajszolja, ám a statisztikák nem az ő malmára hajtják a vizet. A száguldó cirkusz történetében mindössze kilenc olyan pilóta akadt, aki a negyvenes éveiben járva futamot tudott nyerni, sőt, ehhez a bravúrhoz legutóbb Nigel Mansellnek sikerült felérnie még az 1994-es ausztráliai hétvégén.
Ennél is beszédesebb adat, hogy hat évtizede, egészen Bruce McLaren óta nem volt példa arra, hogy valaki ebben az életkorban érjen fel a csúcsra. Bár a Ferrari idén egyértelmű fejlődést mutat, sokan továbbra is szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy a brit klasszis képes lehet-e még a legmagasabb szinten teljesíteni egy teljes éven keresztül.
Mélypontról a dobogóig
Az előző év különösen komoly mentális próbatétel elé állította a tapasztalt versenyzőt, hiszen a pályafutása során először fordult elő vele, hogy egyetlen dobogós helyezés nélkül zárt egy teljes szezont. A korábbi döbbenetes sorozata már 2022-ben megszakadt, addig ugyanis zsinórban tizenöt idényen át mindig nyert legalább egy versenyt.
A tavalyi sikertelenség komoly önbizalomhiányt szült, aminek mélypontjaként egy adott pillanatban saját magát teljesen haszontalannak nevezte, ráadásul úgy vélte, a maranellóiak jobban tennék, ha egyszerűen lecserélnék őt. Ebből a sötét periódusból sikerült most kilábalnia, amihez az olasz istálló pályán mutatott előrelépése is elengedhetetlen volt.
Nehéz szembenézni a valósággal
A beszélgetéshez csatlakozó Johnny Herbert szerint eljön az a pont, amikor a puszta tehetség már nem elegendő a hiányosságok elfedésére. Az egykori F1-es pilóta úgy véli, honfitársának lassan el kell döntenie, mikor jön el a megfelelő pillanat a visszavonulásra, hiába nyilatkozta nemrég, hogy addig akar a mezőnyben maradni, amíg a sportág vissza nem tér Afrikába.
„A teljes karrierje során, sőt már a Forma–1 előtt is mindig megmutatkozott az az elképesztő tehetség, ami benne rejlik” – nyilatkozta Herbert, miközben értékelt: „Ha közel állnék hozzá, valószínűleg csak annyit mondanék neki, hogy legyen őszinte magához. Eljön egy pont, amikor a dolgok már nem mennek olyan könnyen, a versenyképesség is visszaesik, és ilyenkor ki kell mondani, hogy lejárt az időm.”