Sokan úgy gondolják, hogy a Ferrari-versenyzők élete csak a reflektorfényről és a hatalmas fizetésekről szól, pedig a történetnek van egy kevésbé látványos, ám annál kellemesebb oldala is. Eddie Irvine példája azt mutatja, hogy aki egyszer a vörös autót vezette, az évekkel a visszavonulása után is élvezheti az előnyöket.
A kilencvenes évek ismert alakja legutóbb nem egy paddockos eseményen, hanem egy közösségi médiás bejegyzésben került reflektorfénybe. Heinz-Harald Frentzen, aki korábban Jacques Villeneuve csapattársaként szerepelt a Williamsnél, egy közös fotót osztott meg Irvine-nal, és nem is akármilyen megjegyzést fűzött hozzá.
„Be kell vallanom, egy kicsit irigy vagyok. Eddie azt mondta, hogy még mindig ingyen ehet minden olasz étteremben, ahol felismerik őt, mint egykori Ferrari-versenyzőt” – írta Frentzen, aki láthatóan félig tréfásan, félig komolyan csodálta régi riválisa kiváltságait.
Négy győzelem és egy majdnem bajnoki cím
Irvine 1996-ban érkezett a Ferrarihoz, ugyanabban az évben, amikor Michael Schumacher is a maranellóiakhoz szerződött. Négy szezont töltött a legendás alakulatnál, mielőtt pályafutása végén a Jaguar felé vette volna az irányt.
A legtöbben az 1999-es idényre emlékeznek vele kapcsolatban, amikor Schumacher a Brit Nagydíjon elszenvedett lábtörése miatt hosszabb időre kiesett. Irvine ekkor lépett elő első számú pilótává, és négy futamgyőzelmet aratott abban az évben. A világbajnoki cím végül hajszálnyira volt tőle, ugyanis mindössze két ponttal maradt el Mika Häkkinen mögött az összetettben.
Bár a bajnoki trófea nem került a kezébe, a Ferrarihoz fűződő kapcsolata máig kifizetődőnek bizonyul, még ha nem is a szó klasszikus értelmében.
A vörös szín örök belépő?
A Ferrari-pilóták státusza mindig is különleges volt a Forma–1-ben. Az olasz márka presztízse, történelme és rajongótábora olyan ismertséget ad a versenyzőinek, amely ritkán halványul el teljesen. Irvine esete erre jó példa, ugyanis úgy tűnik, Olaszországban a „volt ferraris” cím egyfajta életre szóló tagságot jelent.