79 éves korában elhunyt Peter Wright brit mérnök és aerodinamikai látnok. A szakember nevét örökre összefonja a Forma–1 forradalmi „ground effect”, vagyis talajhatásos technológiája, amely alapjaiban változtatta meg az autók tervezését a hetvenes évek végén. Wright a sport történetének egyik leginnovatívabb gondolkodója volt, akinek hatása ma is minden versenyautóban érezhető.
Wright a Cambridge-i Trinity College-ben szerzett gépészmérnöki diplomát, majd 1967-ben csatlakozott a legendás BRM istállóhoz. Tony Rudd irányítása alatt kezdett el kísérletezni a karosszéria aerodinamikai hatásaival, vagyis azzal, hogyan lehet a leszorítóerőt a szárnyak helyett az autó alján kialakított légáramlásokkal előállítani. Bár a projektet a csapat leállította, ez az ötlet képezte a későbbi forradalom alapját.
A hetvenes évek közepén Wright a Specialised Mouldingsnál folytatta kutatásait, ahol saját szélcsatornát épített. Ez az eszköz később a Williams istállóhoz került, ahol többek között egy fiatal mérnök, Ross Brawn dolgozott tovább rajta. Az igazi áttörés azonban akkor jött el, amikor Wright és Rudd csatlakoztak a Lotushoz, ahol megszületett a talajhatásos autó koncepciója.
A Lotus 78-as és 79-es modellje Wright zsenialitását dicsérte. Az utóbbi Mario Andretti kezei között 1978-ban világbajnoki címet hozott a csapatnak. A légáramlás alatti vákuum és az oldalsó szoknyák forradalmasították az autók tapadását és stabilitását – ez volt az az újítás, amely végleg beírta Wright nevét az autósport történelemkönyvébe.
Később Wright a Lotusnál az aktív felfüggesztés kifejlesztésében is kulcsszerepet játszott. A rendszer lehetővé tette, hogy az autó állandó magasságot tartson a pályán, ezzel növelve a tapadást és csökkentve a gumihasználatot. Az 1987-es szezonban Ayrton Senna győzelme Detroitban – boxkiállás nélkül, a leggyorsabb körrel – tökéletes példája volt a fejlesztés hatékonyságának.
Amikor a Lotus pénzügyi gondokkal küzdött, Wright egészen a csapat 1994-es megszűnéséig hűséges maradt. Később az FIA tanácsadójaként dolgozott, ahol kulcsszerepet játszott a modern biztonsági szabványok kidolgozásában. Az ő munkájának is köszönhetően született meg többek között a HANS-rendszer és a Halo biztonsági keret, amelyek azóta is életeket mentenek.
Wright nemcsak mérnökként, hanem gondolkodóként is maradandót alkotott. „How Did I Get Here?” című könyvében pályafutása legfontosabb pillanatait és technikai vívmányait elevenítette fel, emellett szenvedélyes pilóta volt, aki repülőgépeket is vezetett – a repülés iránti rajongása végigkísérte életét.