Még mielőtt a Mercedes W17-ese egyetlen valódi mért kört is megtett volna a versenypályán, máris az érdeklődés és a viták kereszttüzébe került. A figyelem középpontjában egy egészen merész, már-már provokatív aerodinamikai fejlesztés áll, ugyanis a mérnökök egy nagyméretű függőleges nyílást alakítottak ki a diffúzor közelében.
Sokak szerint ez a megoldás az idei szabályrendszer egyik szürke zónáját súrolja, a valóságban azonban ez a választás a technikai előírások tűpontos értelmezésén alapul. A csapat egy olyan filozófiához nyúlt vissza, amely a múltbéli koncepciókat idézi, ám azokat a modern Forma–1 alaposan megváltozott követelményeihez igazították.
A szakmai vita magva az, ahogyan a Mercedes a padlólemez hátsó részénél áramló levegőt kezeli. Mivel idén ismét nagyobb hangsúlyt kap a „rake” hatás, vagyis az autó hátulja magasabban helyezkedik el az elejénél, kulcsfontosságúvá vált a diffúzor hatékony táplálása energiával teli levegővel a leszorítóerő visszanyerése érdekében.
A W17-es egy olyan függőleges rést használ, amely közvetlenül a diffúzor felé tereli a légáramlatokat, ezzel növelve az aerodinamikai hatékonyságot anélkül, hogy az előző korszak szélsőséges szívóhatására támaszkodna. Ha alaposabban megvizsgáljuk, ez a megoldás nem teljesen váratlan, hiszen a tavalyi generációnál is láthattunk már hasonló elemeket, még ha azok kevésbé is voltak hangsúlyosak, ami megerősíti, hogy a tervezők körében ez egyre inkább bevett iránnyá válik.
A szabályosság kérdése a padlólemez alatt
A fejlesztés legitimitásának kulcsa a Technikai Szabályzat 3.5-ös cikkelyében rejlik. Az előírások kimondják, hogy a padlólemeznek egy pontosan meghatározott területen belül kell maradnia, és alulról nézve nem tartalmazhat olyan lyukakat, amelyek nagyobb belső tereket fednének fel. A szabályozás továbbá kiköti, hogy az autó aljának sötétnek, vagyis zártnak kell mutatkoznia alulnézetből, éppen azért, hogy kizárják a tényleges nyílások jelenlétét. A Mercedes W17-ese megfelel ezeknek a kritériumoknak, ugyanis ami első ránézésre repedésnek tűnik, az valójában a diffúzor szélének egy speciális görbülete. Nincs szó átmenő furatról, csupán az áramlást vezető csatorna jelentős szűkítéséről.
Technikai szempontból tehát a Mercedes nem „lyukasztotta ki” a padlólemezt, hanem egyszerűen agresszívan modellezte a diffúzor térfogatát. Ez a szabályok rendkívül kifinomult értelmezése, amely kihasználja a megengedett háromdimenziós kialakítást, de nem sérti meg a folyamatos felület elvét. Ez a választás is jól mutatja, hogy a német istálló technikai részlege bátran nyúlt az új előírásokhoz, és ott keresett plusz leszorítóerőt, ahol mások inkább a konzervatívabb megoldásokat részesítették előnyben.