A Forma–1 2026-ban érkező nagyszabású technikai forradalma – az új hibrid erőforrásokkal és az elektromos komponens nagyobb szerepével – mellett egy kevésbé látványos, ám komoly feszültséget keltő kérdés is előtérbe került, nevezetesen a 100 százalékban fenntartható üzemanyagok rendkívüli költsége.
A most használt üzemanyagokhoz viszonyítva az árak már 2026-tól érezhetően emelkednek, egyes becslések szerint akár literenként 200 dollárra is felkúszhatnak. Ez komoly hatást gyakorolhat a csapatok költségvetésére és mindennapi működésére, különösen azoknál az élcsapatoknál, amelyek forrásai nem bővülnek a bevételekhez hasonló ütemben.
Az üzemanyag-számla jelenleg a költségvetési plafon része, amelyet minden istállónak az idény végén kell elszámolnia. A 2026-os évtől azonban változás jön, a valós üzemanyagköltségmár nem lesz a keret része, helyette egy előre meghatározott „névleges értékkel” számolnak majd, amelyet a felhasznált mennyiség alapján állapítanak meg. A tényleges kiadást ugyanakkor a csapatoknak így is saját forrásból kell finanszírozniuk a plafonon felül.
Az új rendszer célja kettős: egyrészt egységesíti az üzemanyagköltség arányát a költségvetésekben, elkerülve a beszállítók vagy árkülönbségek miatti torzulásokat, másrészt megóvja a keretbe tartozó tételeket egy kiszámíthatatlan, ingadozó költségtől.
A kisebb alakulatok számára ugyanakkor ez jelentős kihívást jelent, hiszen a hivatalos kereten túl külön forrást kell találniuk az üzemanyag finanszírozására.
A Haas csapatfőnöke, Ayao Komatsu a következőképpen látja a helyzetet: „Az üzemanyagköltség a költségplafonon kívül esik, de ettől még elő kell teremtenünk a szükséges összeget, amihez új bevételekre van szükség. Ez nagyon fontos kérdés. Fenntartható üzemanyagról beszélünk, ami környezetileg az is, de pénzügyileg nem. Mi úttörők vagyunk egy új technológiai világban, ami eleinte óhatatlanul drága, de ennek is van határa. Közösen kell megoldást találnunk arra, hogyan tehetjük pénzügyileg is fenntarthatóvá.”
Komatsu szerint a nagyközönség valószínűleg megdöbbenne, ha megismerné az e-üzemanyagok tényleges árát, és joggal kérdezné: „Ez hogyan lehet fenntartható?”
Mivel a 2026-os technikai szabályzat már végleges, érdemi változtatásokra nincs idő, így a csapatok legalább egy szezonon át kénytelenek együtt élni a megnövekedett költséggel. A közép- és hosszú távú korrekciókra legkorábban 2027-től nyílhat lehetőség, különösen annak fényében, hogy a fenntartható üzemanyagok a jövőre tervezett V8-as motorfejlesztések kulcsszereplői lehetnek.
Az árrobbanás fő oka az előállítás bonyolultsága és a teljesen zöld ellátási lánc megkövetelése az alapanyagok beszerzésétől a feldolgozásig. A speciális összetevők rendkívül költségesek, sok esetben jóval meghaladják az eredeti kalkulációkat. A beszállítók – legyen szó szintetikus vagy bioüzemanyagról – szabadon választhatnak, amíg a FIA által előírt specifikációknak megfelelnek, ám a kutatás-fejlesztés költségei már most felülmúlták az előzetes becsléseket.
Nikolas Tombazis, a FIA együléses versenyekért felelős igazgatója szerint a gyártási költségek jelenleg jóval a kívánatos szint fölött vannak, ám hosszabb távon csökkenés várható.
„Nem gondoljuk, hogy a Forma–1-ben használt üzemanyag a következő évben megjelenne a közúti autókban, mert jelenleg túl magas az előállítási ár. Ugyanakkor a sport innovatív szerepe révén ezek a fejlesztések idővel olcsóbbá válnak. Természetesen nem lehetett előre megjósolni, hogy például a Shell, az Exxon vagy a Petronas mennyiből tudja majd előállítani az üzemanyagot.”
Mindez jelzi, hogy az F1 új technológiai irányai a környezeti célok elérésében fontos lépést jelentenek, de a gazdasági fenntarthatóság biztosítása legalább akkora kihívás, amelyre a csapatoknak és beszállítóiknak gyorsan megoldást kell találniuk.