A Ferrari idei erőforrása érezhetően elmarad a riválisokétól, és a német Auto, Motor und Sport szerint ez nem véletlen melléfogás, hanem három tudatos stratégiai döntés következménye. Tobias Grüner arról ír, hogy Maranellóban szándékosan áldoztak fel csúcsteljesítményt bizonyos előnyök érdekében, ám ezek az előnyök részben eltűntek, részben nem hozták a várt hatást. Mindez különösen érzékenyen érintette Charles Leclerc és Lewis Hamilton szezonkezdeti esélyeit.
Kisebb turbó, elvesző előny
Az egyik kulcslépés a kisebb turbófeltöltő alkalmazása volt. A koncepció célja az volt, hogy javítsa a rajtokat és az alacsony fordulatszám melletti reakciót, miközben a maximális teljesítményből engedtek.
A számítás azonban felborult, amikor az FIA biztonsági okokra hivatkozva módosította a rajtprocedúrát. A változtatás gyakorlatilag lenullázta azt az előnyt, amelyre a Ferrari épített. A döntés komoly felháborodást váltott ki Frederic Vasseur csapatfőnökből is.
Aerodinamikai trükk, kisebb teljesítmény
A német szaklap szerint nem csupán a turbó mérete játszott szerepet. A Ferrari egy apró légterelő elemet helyezett el a kipufogóvég mögött, amely extra leszorítóerőt termel.
Ennek azonban ára volt, mivel a megnövekedett kipufogó-ellenállás enyhén visszafogta a motor teljesítményét. Az aerodinamikai nyereség tehát a hajtáslánc rovására ment - tért ki rá a Formula Passion.
Hőmérsékleti kompromisszum
A harmadik tényező a teljes erőforrás-koncepciót érinti. A Ferrari olyan motort tervezett, amely viszonylag magasabb üzemi hőmérsékleten működik, így kisebb radiátorokat használhatnak az aerodinamikai előny érdekében.
Ehhez speciális hengerfejet is fejlesztettek, hogy kezelni tudják a nagyobb hőterhelést. Az Auto, Motor und Sport szerint ezek a döntések együtt tudatos teljesítménycsökkentést eredményeztek az SF-26-os erőforrás esetében.