Az FIA elismerte, hogy a jelenlegi költségplafon–szabályozásban olyan kiskapu maradt, amely lehetővé teszi a motorcseréket anélkül, hogy azok anyagi vonzata megjelenne a büdzsében. A vita a Brazil Nagydíj után kapott új lendületet, ugyanis a McLaren felvetette, hogy a Red Bullnak bele kellett volna számítania a Max Verstappen autójába szerelt új erőforrás költségeit, amennyiben a csere teljesítményfokozás miatt történt.
A The Race beszámolója szerint Nikolas Tombazis, az FIA Forma–1-es igazgatója arról beszélt, hogy a szövetség mozgástere ebben a helyzetben kifejezetten szűk. Szavai alapján ugyanis nem könnyű egyértelműen megállapítani, hogy egy motorcsere valóban megbízhatósági okokra vezethető-e vissza.
„Nem szeretnénk olyan vitákba bonyolódni a csapatokkal vagy a gyártókkal, ahol azt kellene bizonygatni, hogy a telemetria alapján valóban fennállt-e megbízhatósági probléma. Ezt nagyon nehéz lenne hitelt érdemlően igazolni, miközben nem is áll minden szükséges eszköz rendelkezésünkre, ezért az ilyen cseréket elfogadjuk anélkül, hogy a költségplafonra gyakorolt hatásukat részleteznénk” – fogalmazott, majd arra is kitért, hogy jelenleg nincs jobb megoldásuk erre a helyzetre.
A probléma gyökere az volt, hogy a szabályok nem különítették el egyértelműen a stratégiai és a kényszerű motorcseréket. Egyetlen hivatkozási pontként az szerepelt, hogy akkor nem számít stratégiai döntésnek az erőforrás cseréje, ha az „baleset vagy a csapat által okozott egyéb ok miatt” történik. Ez a megfogalmazás túl tág maradt, így a riválisok gyorsan egyértelműsítést kértek.
A Red Bull ragaszkodik hozzá, hogy a szabályok adta kereteken belül jártak el, ezért szerintük pénzügyi következményeknek sem lehet helye. Az FIA is megerősítette, hogy egyértelmű kritériumok hiányában kénytelenek elfogadni a csapatok magyarázatát, különösen akkor, ha azok megbízhatósági aggályokra hivatkoznak.
A szövetség azonban úgy látja, hogy a helyzet már jövőre magától rendeződhet, ugyanis életbe lép a motor- és erőforrás–gyártókra vonatkozó külön költségplafon. Ezzel a stratégiai cserék egyszerűen gazdaságtalanná válnak, mivel minden extra egység ára nagyjából felér majd egy vadonatúj komponens költségével.