A Ferrari spielbergi szereplése nem csupán egy félresikerült vasárnapot hozott, hanem rávilágított egy komoly stratégiai tévedésre is. Bár Charles Leclerc és Lewis Hamilton a második, valamint a harmadik helyről várhatta a piros lámpák kialvását az Osztrák Nagydíjon, a leintéskor nagyon messze voltak a pódiumtól. Hamilton az ötödik, Leclerc pedig csupán a nyolcadik helyen zárt.
Frédéric Vasseur szerint a legfőbb problémát az jelentette, hogy a csapat egy olyan küzdelembe ment bele, amelyhez nem volt meg a megfelelő fegyverzete. A maranellóiak ugyanis a Mercedes tempóját próbálták tartani, ami végül tönkretette a saját versenyüket.
„Utólag visszatekintve túl sokat koncentráltunk a Mercedesre, ráadásul túlságosan megnyomtuk a futam első köreit. Ezt követően rendkívül agresszív stratégiát választottunk, mert mindenáron velük akartunk maradni, miközben reálisan nézve ez nem a mi versenyünk volt” – nyilatkozta a Ferrari csapatfőnöke.
A csapat annak ellenére is rossz viszonyítási pontot választott, hogy a hétvégére egy frissített erőforrással érkezett. George Russell és Andrea Kimi Antonelli üldözése közben gyorsan kiderült, hogy a vörös autóknak sem a versenytempójuk, sem a gumikezelésük, de még az egyenesbeli sebességük sem volt elegendő ahhoz, hogy felvegyék a harcot a német márkával.
A három kiállásos taktika csupán a hibás becslés következménye volt
A három kiállásos stratégia nem a probléma gyökere, hanem sokkal inkább a korábbi téves helyzetértékelés eredménye volt. Lewis Hamilton a közepes keverékeken rajtolt, majd a tizenkettedik körben keményekre, a huszonötödikben lágyakra, végül a negyvenkettedik körben ismét kemény abroncsokra váltott. Leclerc taktikája hasonlóan agresszív volt, a monacói a közepesek után a tizenharmadik és a harminchetedik körben is kemény, majd az ötvenkilencedik körben lágy gumikat kapott.
A terv az volt, hogy az élmezőny szélárnyékában maradjanak, ám a Ferrari nem rendelkezett elegendő és megbízható adattal a futam előtt. A pénteki szabadedzések kaotikusan alakultak, így a mérnökök nem tudtak reprezentatív versenyszimulációkat végezni. Bár a szombati időmérő edzésen az egykörös tempó jól mutatott, ez a javulás elfedte azt a tényt, hogy versenykörülmények között az autó nem volt egy ligában a Mercedesszel és a Max Verstappen vezette Red Bullal.
Reálisan nézve az időmérős helyezéseket sem értékelte jól a csapat, ugyanis a második és harmadik hely után ténylegesen is ezekbe a pozíciókba képzelték magukat, ami az erősorrendet illeti. Azzal nem különösebben számoltak, hogy a kicsúszás nélkül jó eséllyel Max Verstappen és Andrea Kimi Antonelli is előttük végzett volna, a negyedik és ötödik pozíció pedig elegendő jelzés lehetett volna számukra, hogy a futamon nem feltétlenül a Mercedes lesz az, akik ellen versenyezniük kell.
A versenyzők is megerősítették a technikai korlátokat
Hamilton rendkívül forró és nehéz futamról beszélt, amely során a Ferrari folyamatosan szenvedett az egyenesekben, miközben a gumik is gyorsan elhasználódtak. A brit pilóta kiemelte az energia-visszanyerő rendszer hiányosságait is, amely téma a leintés után is beszédtémát szolgáltatott. A kanyarokból kigyorsítva ugyan még megvolt a kellő tolóerő, ám az energia hamar elfogyott, miközben a Mercedes folyamatosan gyorsulni tudott.
Leclerc a beállítások terén látta a fő problémát, a csapat ugyanis a tavalyihoz hasonló irányt választott. Ez az időmérőn még működött, a futamon viszont a hátulja folyamatosan csúszkált, az autó ráadásul azonnal kiesett a működési tartományából.
A Ferrari legnagyobb hibája tehát az volt, hogy a tisztességes időmérős szereplést összetévesztette a valós versenyképességgel. Ahelyett, hogy a maximálisan elérhető pontok biztosítására törekedtek volna, egy olyan tempót próbáltak hajszolni, amellyel nem rendelkeztek. Ezzel a stratégiai hibával végül olyan riválisokkal szemben is pozíciókat veszítettek, mint Oscar Piastri, Lando Norris vagy éppen Isack Hadjar, akik sokkal jobban felépítették a saját futamukat.