A legendás Santerno versenypálya gazdag történelme visszanyúlik egészen 1980-ig, amikor először rendeztek itt Forma-1-es nagydíjat az Olasz Nagydíj keretében. Nelson Piquet akkor Alan Jones és Carlos Reutemann előtt szerezte meg a győzelmet, ezzel megkezdve a pálya különleges szerepét a sportág történetében.
A pálya egyik legmeghatározóbb pillanata Michele Alboreto nevéhez fűződik, aki 1982. április 25-én itt szerezte meg első F1-es dobogós helyezését. Az olasz pilóta később, 1983. május 1-jén Patrick Tambay Ferrarijával második győzelmét is megszerezte ezen a versenypályán, ami pályafutásának egyik kiemelkedő állomása volt.
Emlékezetes pillanatok és első sikerek
A versenypálya történetének egyik fontos szakaszhatára volt Elio De Angelis utolsó győzelme az 1985-ös San Marinó-i Nagydíjon, ahol Thierry Boutsen első alkalommal állhatott dobogóra. Az 1989-es verseny pedig különösen emlékezetes maradt Ayrton Senna és Alain Prost rivalizálása miatt, valamint Gerhard Berger balesete okán, ami a Tamburello-kanyarban történt. Érdekes módon éppen Berger volt az, aki 1986. április 27-én ezen a pályán szerezte meg első F1-es dobogós helyezését.
Új fejezet a történelemben
A 2001-es verseny újabb sarkalatos momentum volt a pálya történetében, amikor Ralf Schumacher megszerezte első F1-es győzelmét. Ez a verseny azért is számottevő jelentőséggel bír, mert ez volt az utolsó imolai futam Alboreto életében, aki korábban éppen ezen a pályán kezdte meg F1-es pályafutását.
A pálya történetének egyik meghatározó pillanata volt az 1990. május 13-i verseny is, amikor Riccardo Patrese megszerezte első Williams-győzelmét, míg Alessandro Nannini a harmadik helyen végzett. Ez különösen jelentős volt, mivel nyolc évvel korábban ugyanezt a pilótát még kifütyülték a nézők.