Az angol lap szerint a prioritási lista élén Horner állt, mögötte Andreas Seidl és Vasseur követte. Maranello jelentősen magasabb bért kínált a Red Bullnál keresett összegekhez képest, ám a brit vezető akkor még maradt, bízva abban, hogy a Sebastian Vettel és Max Verstappen korszakában felhalmozott, 14 világbajnoki címmel fémjelzett sikerei átvészelik a 2024-ben kirobbant, általa mindvégig tagadott vádakat.
Két, ügyvéd által vezetett belső vizsgálat tisztázta, felesége, Geri Halliwell nyilvánosan is kiállt mellette.
A Red Bulltól júliusban történt menesztésekor állítólag kb. 80 millió fontos végkielégítést kapott, és – bár 2030-ig szólt a szerződése – lemondott a további összegekről, hogy akár 2026 áprilisától újra munkába állhasson. Ez a rugalmasság teszi lehetővé, hogy a Ferrari ismét tárgyalhasson vele.
A kérdés ilyenkor az, hogy miként hatna mindez Lewis Hamilton helyzetére. A hétszeres világbajnok pályája elején, még az Arden-időkben édesapja révén, majd 2011-ben személyesen is érdeklődött Hornernél, ám mindkét közeledés elutasításba ütközött. A logika szerint Horner ma legszívesebben Max Verstappent hozná magával, ha lehetne.
A Ferrari-szék ugyanakkor nem veszélytelen. Bernie Ecclestone így fogalmazott: „A Ferrari önálló bestia” – mondta.
„Enzo különleges volt, sokat segített nekem. Azt tanította, hogy a sport az asztalon van, az üzlet pedig alatta. A Forma-1 a Ferrari, és a Ferrari a Forma-1. Ennyire egyszerű. Zseni volt” – emlékezett vissza.
A maranellói turbulenciára utalva Ecclestone szerint Flavio Briatore is „elég nagy és bátor” lett volna a szerepre.
Frédéric Vasseur a Hamilton-átállás kulturális kihívásairól beszélt: „Nem tudom, alábecsültük-e a váltás jelentőségét” – mondta.
„Tíz évet töltött a McLarennél, majd tizenkettőt a Mercedesnél; ez folytonosság volt – két brit bázisú csapat, azonos motor, hasonló közeg. Csatlakozni ide teljes életmódbeli és csapatkultúra-váltás neki, mindenestül” – fogalmazott.
A közelmúltban a Ferrarinál sorra cserélődtek a csapatfőnökök – Marco Mattiacci, Maurizio Arrivabene, Mattia Binotto, majd Vasseur –, ami jelzi a pozíció kockázatát. A „cápák” képzete a maranellói belső politikát írja le: bármikor elsodorhatnak a hullámok, ha rossz szelek fújnak.
Horner ezért – a kiszivárgott feltételek alapján – ma már inkább tulajdonosi részesedéssel térne vissza, a Toto Wolff-féle modellhez hasonlóan, hogy valódi befolyása legyen - teszi hozzá a Daily Mail.
A döntés dilemmája így kettős: Maranello egyszerre jelent óriási márkaértéket és azonnali nyomást, miközben Horner mozgástere tulajdonrészzel szélesedne, nélküle viszont ismét „csak” menedzser lenne.
Hogy mindebből lesz-e megállapodás, az azon múlik, összeér-e a Ferrari nyitottsága és Horner befektetői igénye – és hogy a pilótapiacon milyen dominóhatást indítana el egy ilyen lépés.