Charles Leclerc újabb hosszú távú elköteleződése a Ferrari mellett egyszerre romantikus és veszélyes döntés. A monacói pilóta pályafutása legértékesebb éveit kötheti ahhoz a csapathoz, amely eddig rendszeresen a győzelem közelébe vitte, de csak ritkán tette valódi bajnokesélyessé.
A megállapodás a hírek szerint a következő évtized elejéig is kitarthat valamilyen formában. Ez önmagában is nagy tét, mivel Leclerc 28 évesen éppen abba az időszakba lép, amelyet egy Forma–1-es versenyzőnél általában a csúcskorszak kezdetének tartanak.
A Ferrari mellett szól, hogy jelenleg nincs nyilvánvalóan jobb lehetőség az asztalon. Egy 2026 utáni, középtávon is biztosított szerződés ebből a szempontból logikus lépés, ráadásul Leclerc várhatóan rendkívül komoly összeget kap a hosszabb elköteleződésért. Évi több tízmillió eurós szerződésnél nehéz feltétlen sajnálatot érezni egy versenyző iránt.
A pénz azonban nem tűnik Leclerc fő mozgatórugójának. A célja a világbajnoki cím, az új szerződés körüli legnagyobb kérdés pedig éppen az, hogy ezt önmagában akarja-e mindenáron, vagy mindenekelőtt a Ferrarival akarja elérni.
A számok nem sok megnyugtatót kínálnak. Leclerc 27 pole pozíciójából mindössze nyolc győzelem született, 52 dobogós helyezése pedig csak ezt a nyolc sikert foglalja magában. Ez nem egyszerű statisztikai furcsaság, hanem annak a nagyobb problémának a része, hogy egyelőre nincs olyan irány, amely alapján közelebbinek látszana a világbajnoki áttörés.
Amióta a Ferrari versenyzője, a bajnoki helyezései így alakultak az egyes szezonok végén, negyedik, nyolcadik, hetedik, második, ötödik, harmadik, majd ötödik lett. Az idei tabellán öt futam után a harmadik helyen áll, közvetlenül csapattársa, Lewis Hamilton előtt. A lényeg mégis az, hogy a Ferrarinál Leclerc többnyire nagyon közel volt az élmezőnyhöz, de csak ritkán állt ténylegesen annak élére.
A sport nem mindig jutalmazza igazságosan a képességet. Leclerc esete szélsőséges példája annak, mi történhet, ha egy F1-es versenyző soha nem kerül igazán jókor igazán jó helyre.
Az is pazarlásnak tűnik, hogy eddig még teljes értékű világbajnoki esélye sem volt. Lehetne azzal érvelni, hogy Leclerc nem tudta érdemben megváltoztatni a Ferrari sorsát, de ez kemény ítélet lenne, mivel több csapatvezető sem tudta elérni ugyanezt, pedig nekik ez lett volna a feladatuk.
A Ferrari szkeptikusai szerint Leclerc számára fontosabb lehet a ferraris bajnoki cím álma, mint maga a világbajnoki cím. Ez nem bizonyított, az viszont látszik, hogy hajlandó kockáztatni annak esélyét, hogy a történet soha nem áll össze, cserébe azért, hogy egyszer talán mégis sikerüljön.
Mindez nem jelenti azt, hogy Leclerc számára most vagy soha a helyzet. Ha 2030 körül, ameddig az új megállapodása valamilyen formában szólhat, még nem lesz világbajnok, attól később is nyerhet címet a Ferrarival.
A másik olvasat viszont keményebb. Ha nyolc szezonnyi hit után sem működött a projekt, majd további három vagy négy év után sem hoz áttörést, Leclerc bizalma nem kezd-e végleg megkopni? Eljut-e addig, hogy komolyan mérlegeljen más lehetőségeket, vagy a Ferrari a végtelenségig építhet a hűségére, mert a monacói pilóta soha nem tudja teljesen elszakítani a szálakat?
Sporttörténeti és emberi szempontból is nagy ereje lenne annak, ha Leclerc vezetésével a Ferrari végre világbajnok lenne. Egyelőre még megengedheti magának, hogy tovább higgyen ebben.
A következő egy-két évben amúgy is kiváró helyzetben van, ami megkönnyíthette a döntését. Az utána következő évek azonban már túl értékesek lehetnek ahhoz, hogy kárba vesszenek.