Több mint egy évtizeden át volt a paddock egyik állandó arca, most azonban lezárult egy korszak: Mario Isola elköszönt a Forma–1-től. A Pirelli sportigazgatója több mint 330 nagydíjon dolgozott, így távozása nemcsak szakmai váltás, hanem érzelmi búcsú is.
„Egy második családot hagyok itt, és ezt nehéz elfogadni” – mondta, miközben arról beszélt, hogy az új kihívások izgalmasak ugyan, de nem pótolják azt a közeget, amelyhez ennyire hozzánőtt.
Az elmúlt hetekben sorra keresték meg a csapatok tagjai, mérnökök és versenyzők, hogy elbúcsúzzanak tőle, és elmondják, mennyit jelentett számukra a munkája. Ezek a visszajelzések különösen sokat jelentettek számára, hiszen megerősítették benne, hogy valóban a sport szerves részévé vált.
Könnyek egy új korszak hajnalán
Bár több száz versenyélményt őriz, egyetlen pillanat azonnal beugrik neki: a 2011-es Ausztrál Nagydíj, amikor a Pirelli először volt egyedüli gumiszállító a Forma–1-ben. Hónapokon át tartó tesztprogram, folyamatos nyomás és bizonytalanság előzte meg a bemutatkozást, így Melbourne-ben minden szem rájuk szegeződött.
„A futam végén sírtunk, annyira meghatódtunk” – idézte fel. „Akkor vált világossá, hogy működik az elképzelésünk.”
Az új abroncsok eltérő stratégiákat nyitottak meg, keményen próbára tették a csapatokat, miközben kiszámíthatatlanabbá és izgalmasabbá tették a versenyeket. Isola számára ez a nap örökre megmarad, hiszen ott dőlt el, hogy a Pirelli valóban új fejezetet nyit a sportban.
Árnyékos pillanatok és olasz remények
Nem minden emlék ilyen felemelő. A 2014-es Japán Nagydíj, Jules Bianchi súlyos balesete máig fájó pont számára. „Nem volt jó” – fogalmazott röviden, és ennél többet nem is akart hozzátenni. Vannak napok, amelyek szürke fátylat borítanak a paddockra, és az idő múlása sem halványítja el őket.
Az utóbbi időben viszont ismét akadtak számára különleges pillanatok, főleg olaszként. Egy olasz versenyző dobogós helyezése, az olasz himnusz a paddockban – ezek mind mélyen megérintették.
„Szép érzés volt, és remélem, a következő futamokon még jobb eredmények jönnek” – mondta mosolyogva.
Van azonban egy vágy, amely nem teljesült számára. „Sajnálom, hogy nem láthattam a Ferrarit világbajnokként ebben az időszakban” – ismerte el. Hivatalos szerepében mindig megőrizte a semlegességét, nem mutathatott érzelmi kötődést egyik csapat iránt sem, ám olaszként a Ferrari sikere különösen közel állt volna hozzá.
A maranellóiak legutóbbi egyéni világbajnoki címe 2007-ben született, a konstruktőri elsőség pedig 2008-ban. Azóta többször közel kerültek a csúcshoz, de a végső áttörés elmaradt, így Isola számára egy Ferrari-siker méltó lezárása lett volna a Pirelli korszakának.
„Remélem, ez a jövőben megtörténik” – tette hozzá egyszerűen. Ennél többet nem is kellett mondania, hiszen egy olasz szurkoló gondolatai sokszor ennyiben is benne vannak.