A McLarennél nem kertelnek: a szezon eleji botlások után Miamira kell összerakni azt a műszaki választ, amivel végre nem csak túlélni, hanem támadni is tudnak. A cél kettős, ugyanis egyszerre kell rendbe tenni a gumik túl gyors elfogyását és közben emelni az alaptempót, hogy ne szakadjanak le a közvetlen riválisokról.
A wokingiak helyzete azért is kényes, mert a fejlődési útjuk gyakorlatilag egy irányba mutat. Mercedes-motorral futnak, így nem számíthatnak erőforrás-oldali frissítésre, miközben a FIA az ADUO keretében a Spanyol Nagydíjtól Ferrari, Audi és Honda számára engedményeket adhat a motorfejlesztésben. A McLarennek ebből nem jut, így a felzárkózás kizárólag aerodinamikai és kasztnis változtatásokon múlik.
Az elmúlt hetekben ugyanakkor volt egy kézzelfogható jel, hogy nem reménytelen a projekt. Szuzukában először fordult elő az idényben, hogy mindkét autó ott állt a rajtrácson, ami önmagában is előrelépés volt a Kínai Nagydíj kellemetlen epizódja után, ahol mindkét MCL40 még a rajt előtt kiesett, így a csapat a nagydíjon nem is tudott elindulni.
A sanghaji fiaskó hátterében egy nehezen kibogozható technikai láncreakció állt, ugyanis a hajtáslánc vezérlőszoftvere és a váltórendszer közti összjáték olyan hibát okozott, ami egyszerűen meggátolta a két autót abban, hogy versenybe álljon. A hétvégén így csak a sprintfutam jelentett pályaidőt, és már ott is előjött az egyik legsúlyosabb gond, a túlzott gumidegradáció.
Ez a probléma azonban nem Kínában kezdődött. Már az évadnyitón, Melbourne-ben is látványos volt, hogy a McLaren túl gyorsan megeszi az abroncsokat, ami nemcsak a versenytempót vágja haza, hanem a stratégiai mozgásteret is beszűkíti. A csapatnál úgy látják, a jelenség összefügg azzal, hogy az autó aerodinamikai egyensúlya nincs a helyén, és jelenleg túl erős az első tengely felé tolódó karakter.
Szuzukában mégis megvillant valami, hiszen Oscar Piastri stabil teljesítménye azt jelezte, hogy az MCL40 alapötlete nem rossz, csak több kulcsterületen még fájdalmasan hiányos. A csapatnál ezért nem egyszerű „tűzoltó” csomagban gondolkodnak, hanem olyan módosításokban, amelyek újrarajzolják az autó aerodinamikai lenyomatát: jobb leszorítóerő-elosztást akarnak, kevésbé hirtelen terhelésáthelyeződést, és egy olyan viselkedést, ami nem ennyire érzékeny a dinamikus változásokra.
Andrea Stella csapatfőnök közben azt sem titkolja, hogy fejlesztési lemaradásban vannak, így a következő futamokra jelentős frissítésekre van szükség. A McLaren szándéka szerint ezek elsősorban a gumik kezelésén javítanak majd, miközben a teljes csomag teljesítményszintjét is feljebb kell tolni, különben a többiek egyszerűen elhúznak.
Miamiban a mezőny jelentős része új alkatrészekkel érkezik, a McLaren azonban nem feltétlenül abba az irányba akar futni, amerre a riválisok, sőt inkább a saját konstrukciós gyengeségeit próbálja kiütni. Ennek megfelelően Floridában a fő aerodinamikai felületek frissített változatai várhatók, különösen a szárnyelemek környékén, miközben a padlólemez is alapos átdolgozáson eshet át.
Ezek a változtatások kívülről nem feltétlenül lesznek látványosak, mégis kulcsfontosságúak lehetnek, hiszen a csapat egy összefüggőbb, kiszámíthatóbb aero-platformot akar felépíteni. Ha ez sikerül, az MCL40 nemcsak gyorsabb lehet, hanem kevésbé „ideges” is a terhelésváltásoknál, ami közvetlenül visszahathat a gumihasználatra és a versenyek második felében eddig eltűnő tempóra.