A 2026-os szabályváltozások egyik legfontosabb pillére a száz százalékban fenntartható üzemanyagok bevezetése volt, ám a háttérben zajló folyamatok sokkal bonyolultabbnak bizonyultak, mint azt bárki gondolta volna.
A zöld átállás nem csupán technológiai kihívás, ugyanis a bürokratikus útvesztők legalább akkora fejtörést okoznak a gyártóknak, mint maga a kémia. Az FIA ráadásul kénytelen volt szembesülni egy saját maga által hagyott kiskapuval is, amely furcsa helyzetet teremtett a felkészülési időszakban.
A probléma gyökere az összetevők ellenőrzésében rejlik. A londoni székhelyű Zemo Partnership, amely még 2024 decemberében kötött hivatalos megállapodást az FIA-val a hitelesítési eljárások kidolgozására, rendkívül szigorú kritériumrendszert állított fel. A követelmények nemcsak a károsanyag-kibocsátási értékekre vonatkoznak, hanem az alapanyagok eredetére is, ami lassítja a folyamatot.
Nikolas Tombazis, az FIA együlésesekért felelős igazgatója nemrég betekintést engedett abba, miért is haladnak ennyire nehézkesen a dolgok.
„Minden egyes üzemanyag nagyjából száz különböző összetevőből áll, ezek alkotják a végleges keveréket. Ahhoz, hogy garantálhassuk a fenntarthatóságot, minden egyes elemet külön-külön ellenőriznünk kell” – magyarázta a szakember, majd kitért a beszállítói lánc komplexitására is.
„Meg kell győződnünk arról, hogy a beszállítók olyan módszereket alkalmaznak, amelyek csökkentik a karbonlábnyomot, és nem fosszilis forrásokból származnak. Mivel ezeket az elemeket gyakran nem egyetlen üzemben állítják elő, a beszállítókat is egyenként kell auditálnunk” – tette hozzá Tombazis.
Ez a rendkívül aprólékos, úgynevezett harmadik fél általi hitelesítés komoly terhet ró az olajipari óriásokra. A Petronas (Mercedes), a Shell (Ferrari), az ExxonMobil (Red Bull Racing), az Aramco (Aston Martin) és az Audival együttműködő BP mindannyian küzdenek az idővel és az adminisztrációval, hogy megfeleljenek az úgynevezett "Renewable Fuels Assurance Scheme" átdolgozott szabványainak.
A rendszer bonyolultsága vezetett ahhoz a különös helyzethez is, ami az előszezoni teszteken alakult ki. A szabálykönyv szövegezésekor ugyanis a szövetség nem tért ki arra, hogy a fenntartható üzemanyagnak már a tesztidőszak alatt is rendelkeznie kell a végleges homologizációval. Mivel a szabályozás nem volt egyértelmű, több csapat is olyan benzint használt a gyakorlások során, amely még nem kapta meg a hivatalos pecsétet a Zemótól, mivel egyes komponenseik eredete még nem volt tisztázva az előírt gyártási láncban.
Bár a sportág hatalmas erőforrásokat mozgósít a zöldítés érdekében, érdemes megjegyezni az arányokat. Egy korábbi, még a 2026-os éra előtt készült átfogó tanulmány szerint maguk a versenyautók a száguldó cirkusz teljes karbonkibocsátásának mindössze 0,7 százalékáért felelnek. Ezzel szemben a logisztika – a felszerelések és a csapatok utaztatása – teszi ki a környezeti terhelés közel felét, 45 százalékot. A mostani, bonyolult homologizációs eljárás tehát elsősorban az üzenetérték és a technológiai úttörő szerep miatt kulcsfontosságú a Forma–1 számára.