Bár a 2026-os szabályváltozások – az 50-50 arányú motorformula és az aktív aerodinamika bevezetése – a Forma–1 történetének egyik legkomplexebb mérnöki feladványát jelentették, a csapatok felkészültsége még a legtapasztaltabb szakembereket is meglepte. A Mercedes technikai igazgatója, James Allison a barcelonai bejáratást követően elismerte, korántsem erre a forgatókönyvre számítottak, amikor az autók először gurultak pályára.
A szakember a csapat autóbemutatójához kapcsolódó eseményen őszintén beszélt arról, hogy előzetesen technikai rémálomra készült a katalán aszfaltcsíkon.
„Tekintve, hogy minden mennyire új, azt hiszem, ésszerű lett volna arra számítani, hogy ez az első bejáratás csak a vörös zászlók és a füstölgő járművek szimfóniája lesz, de ez valójában nem történt meg” – fogalmazott Allison, aki szerint a félelmek alaptalannak bizonyultak. „Azt hiszem, a legnagyobb meglepetés számunkra – és képzelem, hogy a versenytársaink számára is – a megbízhatóság igazán meglepő szintje volt, amit az egész rajtrácson tapasztaltunk.”
A technikai igazgató szerint a legváratlanabb fordulat nem is egy-egy kiugró teljesítmény volt, hanem az, hogy az új konstrukciók máris mennyire kiforrottak. Az előző, 2025-ös év végén a csapatok már egy évek óta csiszolt technológiát használtak, ehhez képest a mostani ugrás az ismeretlenbe zökkenőmentesre sikerült.
„Valójában az esetek többségében ezeknek az autóknak a megbízhatósága teljesen összehasonlítható, bizonyos esetekben pedig jobb is volt, mint a tavalyi teszteken, amikor a dolgok már sokkal kiforrottabbak és érthetőbbek voltak” – mutatott rá a paradox helyzetre a mérnök.
Ez a stabilitás alapvetően határozhatja meg a februári, bahreini tesztek menetrendjét is, hiszen a csapatoknak nem a hibaelhárítással kell tölteniük az értékes időt. Ahogy Allison némi megkönnyebbüléssel hozzátette: „Szóval ez határozottan meglepetés volt számunkra, méghozzá örömteli, és remélhetőleg azt jelenti, hogy az új szezonban csak a versenyzésre koncentrálhatunk, ahelyett, hogy dróttal és ragasztószalaggal próbálnánk mindent összetartani.”
A kémkedés magasiskolája
A barcelonai „shakedown” azonban nemcsak a saját rendszerek ellenőrzéséről szólt, hanem az első valódi alkalom volt a konkurencia feltérképezésére is. Amikor arról faggatták, mennyire érdekelték őket a rivális gárdák megoldásai, Allison nem kertelt: „Nos, természetesen eléggé.”
A fejlesztési időszak alatt a mérnökök elszigetelten dolgoznak, ám a közös pályára lépéskor azonnal beindul a vizslatás. „Mindenki az egész évet, vagy amennyi időbe telik, ezeknek az autóknak a tervezésével és építésével tölti, légüres térben dolgozva, abszolút arra koncentrálva, amit csinál, és intenzíven foglalkozva azzal, hogy a lehető legnagyobb teljesítményt vigye bele ezekbe az autókba” – vázolta a folyamatot a szakember.
„De tudjuk, hogy vannak más csoportok is, akik pontosan ugyanezt csinálják, ugyanazzal a kihívással küzdenek, és valószínűleg másképp gondolkodnak róla, mint mi. Így amikor találkozunk, egyszerűen megnézzük a projektjeiket, hogy megpróbáljuk kideríteni, mit fedezhettek fel ők, ami a mi figyelmünket elkerülte” – magyarázta Allison, majd részletezte a Mercedes módszereit is.
„Annyi képet készítünk, amennyit csak tudunk, és ha látunk valamit, amit nehéz megérteni, ráállítjuk az embereket, amíg meg nem fejtik. Ha pedig olyasmit látunk, ami miatt azt gondoljuk, erre nekünk is gondolnunk kellett volna, akkor a lehető leggyorsabban elkezdünk dolgozni rajta.”
A Mercedes technikai vezére végül némi öniróniával összegezte a Forma–1 egyik nyílt titkát, miszerint az ötletlopás a játék része.
„Összességében teljesen szemtelen plagizálók vagyunk, és azért vagyunk ilyenek, mert tudjuk, hogy minden versenytársunk pontosan ugyanolyan. A sport része, hogy azt teszed, amit a meglévő képességeiddel tudsz. Így amikor mindenki összejön, kideríted, mit csináltak mások, és megpróbálsz tőlük is tanulni” – zárta gondolatait Allison.