-crop-1600x900_1600x900.jpg)
Pályafutása legijesztőbb pillanatait idézte fel Mika Hakkinen, amikor az 1995-ös Ausztrál Nagydíj időmérő edzésén óriási tempónál a falnak csapódott. A finn versenyző a hátsó gumi defektje miatt veszítette el az uralmát a McLaren felett, az ütközés ereje pedig azonnal eszméletvesztéshez és súlyos sérülésekhez vezetett.
A helyszínre érkező orvosi csapat perceken belül életmentő beavatkozást hajtott végre, miután a pilóta nem kapott levegőt. Sid Watkins professzor vezetésével a pályán végeztek el rajta sürgősségi gégemetszést, ezzel megakadályozva a legrosszabb forgatókönyvet - adta hírül a Formula Passion.
A kétszeres világbajnok az Up to Speed podcast adásában részletesen elmesélte, mit élt át a Brewery-kanyar kijáratánál történt rázókőre futás pillanatában.
"Amikor a kanyarból kivezető szakaszon eltaláltam azt a hatalmas rázókövet, az autó azonnal a levegőbe repült. Abban a pillanatban tudtam, hogy ez egy rendkívül kemény becsapódás lesz."
"Megpróbáltam megmozdítani a kezeimet és a lábaimat, de semmi sem reagált. Ekkor arra gondoltam, hogy nagy a baj. Aztán megérkezett valaki az autó elé, kérte, hogy nyugodjak meg, majd hirtelen lekapcsolták a fényeket" – emlékezett vissza a finn pilóta.
Hakkinen koponyaalapi törést és belső vérzést szenvedett, az adelaide-i kórházban pedig majdnem két hónapot töltött. Az orvosok és a rajongók legnagyobb meglepetésére a rehabilitációt követően már a 1996-os szezonnyitón visszatérhetett a volán mögé.
Humor és kitartás a legnehezebb pillanatokban
A kórházi ébredés pillanatait a tőle megszokott fanyar humorral írta le, ami jól mutatja a helyzet szürrealitását. "Lisa Dennist pillantottam meg először, így hirtelen azt hittem, a mennyországban vagyok. Aztán megláttam Ron Dennist is, és azonnal rájöttem, hogy mégsem a mennybe kerültem."
"Egy ilyen baleset után a legnehezebb döntéseket kell meghoznod. Nagyon könnyű lenne azt mondani, hogy örökre felejtsd el a versenyzést, hiszen a kérdések folyamatosan ott kavarognak a fejedben."
"Nem tudom, hogy a fiatalságom, az egóm vagy a bizonyítási vágy hajtott-e jobban, de visszatértem. Egyáltalán nem volt egyszerű folyamat, mivel el kell érned, hogy az agyad ne a félelemre koncentráljon" – tette hozzá a McLaren korábbi versenyzője.
A tragédiák árnyékából a csúcsra
Az 1995-ös adelaide-i hétvége előtt a száguldó cirkusz még mindig az egy évvel korábbi imolai tragédiák hatása alatt állt. Ayrton Senna és Roland Ratzenberger halála után ugyan szigorítottak a biztonsági előírásokon, a sportág azonban a kilencvenes évek közepén továbbra is rendkívül veszélyes maradt.
A szörnyű bukás végül nem törte meg a finn pilóta karrierjét, hanem még erősebbé tette. A sikeres 1996-os visszatérést követően 1997-ben megszerezte első futamgyőzelmét, majd az évtized végén kétszer is felért a Forma–1 csúcsára.