Lando Norris kényelmes előnnyel érkezik a 2025-ös Forma–1-es szezon zárófutamára, az Abu-dzabi Nagydíjra, ugyanis egy dobogós helyezés is elég lenne számára a világbajnoki címhez – ilyen eredményt pedig az idei 23 versenyből 17 alkalommal is elért. Max Verstappen árnyéka azonban ott lebeg felette, hiszen a holland pilóta újra és újra képes váratlan fordulatokra. Ha sikerülne neki a bravúr, és ő nyerné meg a bajnokságot, az nemcsak szenzáció lenne, hanem egyenesen történelmi tett.
Verstappen ugyanis az idény során 104 pontos hátrányban is volt, méghozzá augusztus végén, a Holland Nagydíjat követően. Ehhez képest most négy ponttal már Oscar Piastri előtt áll, akivel szemben 108 pontot dolgozott le. Norris előnye is jelentősen megcsappant: a Magyar Nagydíj óta 88 pontot faragott le belőle a holland. Ha tehát Verstappen világbajnok lenne, az a sportág történetének legnagyobb pontkülönbségből visszahozott győzelmét jelentené.
Bár a bravúr példátlan lenne a pontkülönbség szempontjából, olyan már előfordult, hogy valaki úgy lett világbajnok, hogy az egész szezon során egyszer sem vezette az összetettet.
Három ilyen eset is volt a Forma–1 történetében
Az első John Surtees nevéhez fűződik, aki 1964-ben az idény felénél még csak a hatodik helyen állt, míg Jim Clark háromszor annyi ponttal vezette a tabellát (30–10 arányban, amikor még 9 pont járt egy győzelemért). Clark azonban az idény második felében már csak az utolsó futamon szerzett pontot, míg Surtees két győzelmet és két második helyet is elért. Végül egy ponttal előzte meg Graham Hillt, és nyolccal Clarkot. Érdekesség, hogy Hill több pontot szerzett nála (41-et Surtees 40-ével szemben), ám akkoriban csak a hat legjobb eredményt vették figyelembe, így Hill végül 39 ponttal zárt.
A második példa James Hunt esete 1976-ból. Bár ő is hatalmas hátrányban volt Niki Laudával szemben (61–26), az osztrák pilóta súlyos nürburgringi balesete miatt kénytelen volt kihagyni két versenyt, majd a sorsdöntő Japán Nagydíjon – amely később a „Rush” című film révén vált híressé – biztonsági okokból visszalépett a versenytől. Hunt végül megszerezte a szükséges pontokat, és világbajnok lett.
A harmadik ilyen eset Sebastian Vettel nevéhez fűződik, aki 2010-ben úgy lett világbajnok, hogy az idény során egyszer sem vezette az összetettet. Négy futammal a vége előtt még csak a negyedik helyen állt, 21 ponttal lemaradva csapattársától, Mark Webbertől. Az utolsó négy versenyből hármat megnyert, és végül Abu-Dzabiban négy ponttal megelőzte Fernando Alonsót, valamint 14-gyel Webbert, aki a zárófutam előtt még hétpontos előnyben volt.
A 2010-es idény is visszaköszönhet
A 2025-ös idény több szempontból is emlékeztet a 2010-es szezonra, hiszen hosszú idő után először fordul elő, hogy az utolsó futamon három versenyző is matematikai eséllyel pályázik a világbajnoki címre. Akkor Alonso, Webber, Vettel és Hamilton is versenyben volt a végső sikerért.
A párhuzam azonban nemcsak a bajnoki küzdelem sokszereplős volta miatt érdekes. Oscar Piastri 15 futamon át vezette a bajnokságot, mostanra azonban visszacsúszott a harmadik helyre. Csapattársa, Lando Norris összesen nyolc versenyen állt az élen – az idény első négy, majd utolsó négy futamán. Ez a forgatókönyv kísértetiesen hasonlít a 2010-es idényre, amikor Mark Webber – aki most Piastri menedzsere – vezette a bajnokságot, végül mégis Vettel lett a világbajnok.
Ha most Verstappen diadalmaskodna, az Webber számára valódi deja vu élmény lenne, ugyanis ismét egy olyan Red Bull-pilóta vinné el a címet, aki egész évben egyszer sem vezette az összetettet.