Villeneuve elárulta, miért volt feszült a viszonya Schumacherrel 1997-ben

Jacques Villeneuve és Michael Schumacher 1997-ben olyan bajnoki csatát vívtak, amely a mai napig meghatározó fejezete a Forma–1 történetének. A végletekig kiélezett küzdelem egészen a szezonzáróig tartott, miközben az év során egyszer sem álltak együtt a dobogón, ami már önmagában is szokatlan egy két főszereplős világbajnoki párharc esetében.

A kanadai pilóta most visszatekintve arról beszélt, mi tette ennyire feszültté a viszonyukat, és miért éleződtek ki annyira a pályán vívott csatáik. Úgy látja, a háttérben nemcsak a jerezi ütközés állt, hanem az is, hogy ő teljesen másképp közelítette meg a német klasszist, mint sokan mások.

„Különleges helyzet volt, mert az összes F1-es évem alatt gyakorlatilag nem volt köztünk semmilyen kapcsolat, pedig ő volt a fő ellenfelem. Ez így visszagondolva nagyon furcsa” – idézte fel a Beyond the Grid podcastban.

Villeneuve szerint az is közrejátszhatott, hogy a neve Olaszországban még mindig erősen összefonódott a Ferrarival, ami sajátos hangulatot teremtett a lelátókon is. „Nem tudom pontosan. Talán azért, mert a Villeneuve név még mindig a Ferrarihoz kötődött, és ennek lehetett hatása. Olaszországban voltak, akik őt és a Ferrarit támogatták, mások pedig engem, és ez kissé felborította az egyensúlyt.”

„Nem voltam sem lenyűgözve, sem megijedve”

A világbajnok kanadai úgy érzi, Schumacher nem volt hozzászokva ahhoz, hogy valaki nem hajlandó meghátrálni előle. „Tudta, hogy nem érdekel, hogy nem vagyok sem lenyűgözve, sem megijedve tőle, és ehhez nem volt hozzászokva. Emiatt a párharcaink sem mindig úgy alakultak számára, ahogyan szerette volna, mert tartottam magam ellene.”

Később, amikor már a BAR színeiben versenyzett, hasonlót tapasztalt. „Ott is észrevettem ugyanezt. Nagyon kivárt. Volt benne valami… nem tudom, hogy tisztelet volt-e vagy sem, de tudta, hogy harcolni fogok ellene, ennyi az egész.”

Egy előre eltervezett manőver

Villeneuve arról is beszélt, hogy az egyik emlékezetes előzését már jóval a verseny előtt elhatározta. Mérnöke, Jock Clear próbálta lebeszélni róla, attól tartva, hogy komoly baleset lehet a vége, ám a kanadai hajthatatlan maradt.

„Egész télen azt mondogattam Jocknak és a csapatnak, hogy a futamon kívülről fogok megelőzni valakit abban a kanyarban. Ez konkrét cél volt. Tudom, hogy ez arrogánsnak vagy nagyképűnek hangozhat, de ez adta az élvezetet. Ezért szerettem mindig is versenyezni” – mondta, majd hozzátette, hogy az ihlet még az IndyCar-időszakából származott.

„A téli teszteken az a kanyar mindig egy ovális pályára, például Nazaretre emlékeztetett, amely enyhén döntött. Az IndyCarban az ilyen íveken kívülről, a döntés segítségével előztük a többieket. Ezt ültettem át a versenyzésbe.”

A manőver sokáig csak fedélzeti kamerából volt látható, ami szerinte nem adta vissza igazán a helyzet nehézségét. „Éveken át nagyon csalódott voltam, mert csak az onboard felvétel létezett, ami nem mutatta meg igazán, mi történt. Aztán néhány éve előkerültek a külső kamerás képek, és akkor azt mondtam, hogy wow, ez így sokkal jobb.”

A verseny előtti utolsó szóváltás is mély nyomot hagyott benne. „A futam előtt Jock azt mondta, mondd meg, melyik körben próbálod meg, hogy vigyünk egy kanalat, amivel majd összeszedjük a darabokat. Nem kellett volna ezt mondania, mert pont ez az apró plusz lökés kellett ahhoz, hogy megcsináljam. Szerintem ő ezt tudta.”

Villeneuve számára ezek a pillanatok jelentették a versenyzés igazi lényegét. „Az ilyen helyzetekben lehet igazán kitűnni, különbséget tenni, olyat csinálni, amiről tudod, hogy más nem vállalná be. Ez még a síelős időszakomból jött, amikor az volt bennem, hogy én le tudok ugrani arról a szikláról, te pedig nem. Ugyanezt vittem át az autóversenyzésbe.”