George Russell és Kimi Antonelli futamgyőzelmeivel letaglózó fölénnyel indította az idei szezont a Mercedes, a színfalak mögött azonban komoly aggodalomra ad okot a bajnokság váratlan leállása. A brackley-i alakulat dominanciája mögött ugyanis részben egy olyan specifikus technikai megoldás húzódik meg, amelynek élettartama a nyári hónapokra lejár, ráadásul a drasztikusan lerövidült tavaszi naptár miatt elveszítették a lehetőséget, hogy maximális pontszámra váltsák jelenlegi lépéselőnyüket.
Az idő múlása így ahelyett, hogy bebetonozná a németek vezető helyét, éppen a riválisok malmára hajtja a vizet.
A Japán Nagydíj leintése után egy teljesen előre nem látható, több mint egy hónapos szünet állt be a Forma–1 körforgásában, hiszen a közel-keleti feszültségek ellehetetlenítették a bahreini és a szaúd-arábiai versenyek megrendezését. A naptár huszonnégyről huszonkét állomásra zsugorodott, ez a kényszerű vágás pedig súlyos gazdasági láncreakciót indított el a paddockban.
A rendezői jogdíjak kiesésével jelentősen csökkennek a sportág bevételei, így a résztvevők hiába takarítanak meg bizonyos logisztikai költségeket a leállás alatt, a szezon végi pénzdíjak megcsappanása rendkívül sebezhetővé teszi a pénzügyi egyensúlyt.
Beindul a fejlesztési háború
A kényszerpihenő ugyanakkor egyáltalán nem telik tétlenül, sőt, a hátrányban lévő csapatok számára valóságos mentőövként funkcionál az extra idő. A Williams és az Aston Martin gőzerővel dolgozik a strukturális hiányosságok felszámolásán, miközben a maranellóiak csapatfőnöke szerint az erőviszonyok teljesen átalakulhatnak a folytatásra.
„Minden meg fog változni” – nyilatkozta Frederic Vasseur, majd hozzátette, hogy „egy új szezon veszi majd kezdetét” a floridai visszatéréskor. Mindeközben a Ferrari, a McLaren és a Red Bull gyáraiban is olyan átfogó csomagok készülnek, amelyek alapjaiban rajzolhatják át a bajnoki képet.
A technikai és gazdasági kihívások mellett a színfalak mögött egyre hangosabbá válik a mezőny elégedetlensége a modern éra szabályrendszerével kapcsolatban. Rengetegen elutasítják az „energiamenedzser” szerepkört, ez az irányvonal ugyanis szerintük megöli a tiszta versenyzést és korlátozza a vezetési szabadságot.
A feszültség különösen Oliver Bearman szuzukai balesete óta tapintható, hiszen az incidens tökéletesen rávilágított az elektromos hajtásból eredő, kiszámíthatatlan és veszélyes sebességkülönbségekre a pályán.