-crop-1200x800.jpg)
Az F2-esek eseménydúsan alakuló szabadedzése után már jöhetett is az időmérő, ahol a 22 versenyzőből álló mezőnynek mindent bele kellett adnia annak érdekében, hogy a lehető legjobb rajthelyet szerezzék meg a főfutamra. A versenyzők és csapatok nem is pazarolták az időt, így miután zöldre váltott a bokszutcai lámpa, hamar benépesedett az Albert Park.
Először a szabadedzést megnyerő Gabriele Mini futott értékelhető kört, de az inkább csak egy tapogatózás volt még, mintsem komoly próbálkozás, hiszen a stopperóra 1:32,199-nél állt meg. Röviddel ezt követően aztán már jött Beganovic, és a Ferrari juniorja át is vette a vezetést az 1:30-on belüli idejének köszönhetően. Őt az Invicta duója követte.
A kis késéssel induló, 30 perces kvalifikáció nem meglepő módon igazán eseménydúsra sikerült, és Beganovic korábban említett ideje nem maradt sokáig az élen, hiszen jött Stenshorne, majd pedig Nikola Colov, aki már 1:29,381-et futott. Az időeredmények aztán egyre csak javultak, mielőtt megérkezett volna az időmérő első piros zászlós megszakítása. Mari Boya először a 10-es kanyarnál ment át a kavicságyon, majd a 12-esnél már a falban kötött ki.
A rövid megszakítás után aztán ismét zöldre váltott a lámpa, így jöhetett a folytatás. Ekkor többen is még használt gumikon mentek vissza a pályára, de hamar a bokszba hajtottak, hogy felkerüljenek a friss szett Pirellik. Mini számára eközben problémásan alakultak az események, mivel az autóját látszólag szerelni kellett, és egy ponton a motorborítást is le kellett róla venni.
Amikor azonban már úgy tűnt, hogy a csapatának sikerült orvosolnia a problémát, bő tíz perccel a leintés előtt Mini autója a bokszutca kijáratát elhagyva megállt, ami újabb piros zászlót idézett elő. Ennek köszönhetően már csak 20-an harcolhattak a pole-ért, és ekkor még Colov állt az élen.
Az F1-es szabadedzés közeledtével és a program sűrűsége miatt viszont ezúttal a kényszerszünetben sem állt meg az óra, így mire Mini autója biztonságos helyre került, már csak percek voltak hátra az év első F2-es kvalifikációjából. Mindez nem meglepő módon őrült finálét vetített előre, hiszen mindenkinek nagyjából egyetlen köre maradt arra, hogy minél feljebb tornázza magát a rajtrácson.
Dunne volt az első, aki nekivágott egy mért körnek, Stenshorne és Sebastian Montoya pedig szorosan követte őt. Dunne át is vette a vezetést, hogy aztán Stenshorne rögtön meg is előzze őt. Az utolsó másodpercekben azonban Beganovic volt az, aki a leginkább örülhetett, mivel az 1:28,695-ös időeredménye már legyőzhetetlennek bizonyult, így a Rodin kettősének meg kellett elégednie a második és harmadik pozícióval.
Noel Leon lett végül a negyedik, majd jöttek a tavalyi F3-as riválisok Colov és a bajnok Rafael Camara személyében. A negyedik sorba Kush Maini és Oliver Goethe fért be, míg a top 10-et Joshua Dürksen és Tasanapol Inthraphuvasak tették teljessé, ami egyben azt is jelenti, hogy a szombati sprintfutamon a fordított rajtrács miatt utóbbi versenyző indulhat majd az élről.