-crop-1200x800_640x427.jpg)
Az Invicta Racing olasz versenyzője bajnoki éllovasként érkezett meg a helyszínre, és a sprint után is 23 pontos előnyből várhatta a 32 körös főversenyt, ahol kötelező volt legalább egyszer kiállnia a pilótáknak a bokszba. Érdekesség, hogy a pole-t eredetileg nem Fornaroli, hanem Oliver Goethe szerezte meg, de ő végül három rajthelyes büntetést kapott feltartás miatt, ami azt jelentette, hogy Fornaroli örökölte meg az első rajtkockát.
A tavalyi F3-as bajnok pedig nemcsak emiatt érezhette magát nyeregben, hanem amiatt is, hogy a közvetlen ellenfelei csak a mezőny sűrűjéből vághattak neki a viadalnak. Luke Browning a 18., Jak Crawford a 15., Verschoor a 10., míg Alex Dunne az ötödik pozícióból várta a lámpák kialvását, és mindannyiuknak komolyat kellett zárkóznia ahhoz, hogy elodázzák Fornaroli ünneplését.
A pilóták helyzetét nehezítette, hogy a futamra még nappali fénynél került sor, vagyis melegebb hőmérsékleti körülmények között, aminek mindenképpen hatása volt a gumik viselkedésére és a gumikezelésre. És ha már abroncsok, az élmezőnyből kivétel nélkül mindenki a lágyabb keveréken kezdett.
A startnál történt néhány pozíciócsere, hiszen Victor Martins a második rajtkockából sokkal jobban jött el, mint Fornaroli, így már néhány méter után az első helyen találta magát. Mögöttük Roman Stanek sorolt be a harmadik helyre, majd jött a szintén egy pozíciót javító Dunne. Goethe is bukott is pozíciót, így ő zárta a top ötöt.
A pilótáknak minimum a hatodik körig kellett elmenniük, mielőtt kijöhettek friss gumikért. Ez már önmagában nehéz feladatnak bizonyult, mivel a lágy abroncsok komoly ütemben koptak. Ennek fényében nem volt véletlen, hogy a hatodik kör végén többen máris meglátogatták a csapatukat, hogy megszabaduljanak a lágyaktól.
Így tett Fornaroli és Dunne is, miközben a versenyt magabiztosan vezető Martins egy körrel később érkezett meg a pitbe. Bár a francia kiállása nem sikerült a legjobban, de így is komoly előnnyel tért vissza Fornaroli elé, ami azt jelentette, hogy lényegében megtartotta a vezető helyét.
Az élen mindeközben Dino Beganovic haladt az alternatív taktikájának köszönhetően. Az első hét pilóta a keményeken vágott neki a versenynek, és emiatt nyilván tovább is maradtak kint, mint a lágyakon rajtolók.
A futam egyharmadát elhagyva Beganovic tehát továbbra is vezetett, majd jött Arvid Lindblad és John Bennett. Martins eközben még mindig a nyolcadik helyen haladt, de a frissebb abroncsainak köszönhetően lassacskán közeledett az előtte lévőkre. Beganovic ugyanakkor nem hagyta magát, és folyamatosan szórta a jobbnál jobb köröket, amivel megágyazott magának egy jó eredményhez.
A 15. körben jött a futam első sárga zászlója, miután Goethe kénytelen volt félreállni, vélhetően technikai probléma miatt. A pole-t eredetileg megszerző pilótának tehát balszerencsés hétvégéje volt. Az igazi dráma viszont csak ezt követően jött, mert Goethe autója miatt beküldték a biztonsági autót, ami nagyon kitolt azokkal, akik még nem cseréltek kereket, hiszen a keményen indulók szerettek volna tovább kint maradni.
Beganovicék úgy döntöttek, nem jönnek ki, és hasonlóan tett Browning, Bennett és Van Hoepen is. A helyzet azonban elég furcsa volt, mert a biztonsági autó csak egyetlen körig volt bent, és emiatt nem volt ideje teljesen összeállni a mezőnynek. Ez azt jelentette, hogy az első négyes kicsikét meglógott az újraindításnál.
A legjobban ugyanakkor a futamot korábban vezető Martins állt, hiszen ott volt az ötödik helyen, már teljesítette a kiállását, és nem volt messze az előtte lévőktől, akiknek még mindenképpen meg kellett látogatniuk a bokszutcát.
A következő körökben azonban nem sok minden változott. Az első négyes továbbra is kitartott a rajt óta használt gumikon, Beganovic pedig továbbra is remek tempót diktált az első helyen. A szabályok értelmében ugyanakkor nem volt választásuk, mindenképp jönniük kellett. Igazából már csak egy újabb biztonsági autóban reménykedhettek, hiszen azzal csökkenne a kerékcserével töltött idő.
A Ferrari juniorjával viszont már nem vártak tovább, és a 28. kör elején kihívták őt a pitbe, hogy megkaphassa a lágy abroncsokat. Beganovic azonban csak a 12. helyre jött vissza, ami jól mutatta, hogy a stratégia végül nem vált be, hiába autózott remek tempót egész versenyen át. Egy körrel később aztán Van Hoepen is jött, ami azt jelentette, hogy Martins-ék már a harmadik helyért csatáztak.
Röviddel később az alternatív taktikán lévő összes versenyző meglátogatta a bokszutcát, így hosszú idő után visszaállt az eredeti sorrend. Martins vezetett Fornaroli előtt, aki nagyon jó úton haladt afelé, hogy már most bebiztosítsa magának a bajnoki címet, mivel Crawford nem volt pontszerző pozícióban, Verschoor pedig a hetedik helyen haladt.
A 32. kör végén mindez biztossá is vált, hiszen nem történt már változás, így Fornaroli a tavalyi F3-as bajnoki cím után most újoncként nyerte meg az F2-es bajnokságot is. A versenyt Martins húzta be, a dobogó legalsó fokára pedig Dunne állhatott fel. Lindblad lett a negyedik, Sebastian Montoya az ötödik.
Fornaroli olyan nevekhez csatlakozott most, mint Charles Leclerc, George Russell, Oscar Piastri és Gabriel Bortoleto, hiszen ők mind képesek voltak újoncként, egymást követő szezonokban megnyerni az F3-at és az F2-t is. Mondanunk sem kell, hogy ők mind az F1-es mezőny tagjai jelenleg, így kíváncsian várhatjuk, milyen jövő vár Fornarolira, aki elsírta magát a jó hírek hallatán.
A bajnoki győzelmével pedig az is biztossá vált, hogy a jövő hétvégi Abu-dzabi Nagydíj így részben már tét nélküli lesz, hiszen a legfontosabb kérdés ezzel eldőlt.