Jorge Martin bátor taktikával és kőkemény tempóval aratott győzelmet az Amerikai Nagydíj szombati sprintfutamán, amivel a világbajnoki pontverseny vezetését is átvette, a diadal azonban meglehetősen kínos véget ért. A spanyol pilóta a levezető körön túlságosan is beleélte magát a pillanatba, az ünneplésként bemutatott egykerekezés közben ugyanis elvesztette az uralmat a motorja felett, és hatalmasat esett. A versenyző elárulta, hogy a sebességváltások okozták a problémát.
„Teljes kockázatot vállaltam, és a wheelie közben tudtam, hogy valamikor el fogok esni” – mondta, majd hozzátette, egyszerűen nem tudta már kontrollálni a gépet. „Kettesben kezdtem, majd jött a hármas, de láttam, hogy nem emelkedik az eleje, így felváltottam negyedikbe, és amint földet ért a kerék, egyszerűen elvágódtam.” A motoros egyből elnézést kért a szerelőitől a bakiért, miközben abban is biztos, hogy egy győztes gép javítása nem szegi majd kedvüket a garázsban.
A tökéletes gumitaktika és a mindent eldöntő féktáv
A futamgyőzelem kulcsa egy rendkívül kockázatos döntés volt, a mezőnyből egyedüliként választotta a közepes keverékű hátsó abroncsot. Ez a húzás már a pénteki edzések után körvonalazódott, hiszen a lágy gumi teljesen felborította az Aprilia egyensúlyát, sőt, az extra tapadás folyamatos alulkormányozottságot okozott. „A lágy keverékkel mintha egy teljesen más motoron ültem volna, az eleje folyamatosan tolta az orrát kifelé” – fogalmazott, miközben elismerte, hogy még mindig tanulja a márka versenygépét. „Néha még mindig nem értem igazán az Apriliát, hogy alulkormányozott-e, vagy túlságosan csúszik, de a közepes gumival az egész verseny alatt bőven maradt tartalékom a féktávokra.”
Ez a megspórolt féktáv-tartalék bizonyult sorsdöntőnek az utolsó körben, amikor a hosszú egyenes végén, a tizenkettes kanyar előtt sikeresen megtámadta Francesco Bagnaiát. A manőver során a határon táncolt, így a legkisebb hiba is végzetes lehetett volna. „Számomra ez már az abszolút limit volt, mert az első kerék elindult kifelé, és fogalmam sem volt, hogy meg tudok-e még állni” – értékelte a mindent eldöntő pillanatot.
A futam egy korábbi pontján egyáltalán nem tűnt úgy, hogy a spanyolé lesz a trófea, ráadásul a hetedik körben csapattársa, Marco Bezzecchi is könnyedén elment mellette. Az olasz pilóta tempója azonban tiszavirág életűnek bizonyult, a következő fordulóban ugyanis a tizenegyes kanyarban a földre került. Bezzecchi elismerte, hogy elszámolta magát az ominózus pillanatban. „Körülbelül hét-nyolc méterrel később fékeztem, a hátsó kerék pedig instabillá vált” – nyilatkozta az olasz, aki idén már a második komoly hibáját vétette. „A szitálás miatt nem lassultam eléggé, de megpróbáltam bekanyarodni, és ekkor elment az eleje.”
Érzelmi hullámvasút a pokolból a csúcsra
Bezzecchi kiesése és a saját győzelme révén Martin egypontos előnnyel ismét a bajnokság élére állt, ami a 2024-es Pramac-Ducatival szerzett világbajnoki címe óta az első alkalom számára. Az austini siker ráadásul mérföldkő is, hiszen először nyert az Aprilia színeiben, tizenhét elsőségével pedig ismét egyedüli rekordernek számít a szombati sprintfutamok történetében. A diadal óriási eufóriát váltott ki a versenyzőből, aki az elmúlt időszakban mélyről küzdötte vissza magát a csúcsra.
„El sem tudják képzelni, mennyire magam alatt voltam a tavalyi szezonban, teljesen elszakadtam ettől a világtól és a bajnokságtól” – fogalmazott a nehéz időszakról. „Tényleg nem akartam visszatérni, de most itt vagyok, és elképesztően hálás vagyok az Apriliának, mert hatalmas segítséget nyújtottak abban, hogy újra megtaláljam a saját szintemet.” Bár a motoros tisztában van vele, hogy a mezőny is sokat gyorsult a legutóbbi vb-címe óta, a jövőt illetően roppant optimista, miközben az esélyeket még korainak tartja boncolgatni. „Még huszonnégy óráig sem gondolok a világbajnokságra, egyszerűen futamról futamra haladunk, aztán novemberben meglátjuk, mire lesz mindez elég” – mondta zárszóként.