Három versenyhétvége után korai lenne végítéletet hirdetni, a MotoGP erőviszonyai azonban már most látványosan elmozdultak. Az Aprilia nemcsak felzárkózott, hanem több pályán és különböző körülmények között is etalonná vált, miközben a Ducati egyre inkább keresi önmagát.
A szezon eleji tengerentúli fordulók gyakran torz képet adnak, hiszen eltérő tapadási viszonyokkal és ismeretlen aszfalttal találkoznak a csapatok. Buriramban például még lehetett arra hivatkozni, hogy a tesztekhez képest változott a pálya karaktere, Goianiában pedig mindenki szűz lappal indult. Austin viszont már más kategória volt: technikás, kemény, sokat elárul a motor valódi potenciáljáról. Ott pedig egyértelműen az Aprilia diktálta a tempót.
Marco Bezzecchi sorozatban öt nagydíjat nyert, összesen 121 körön át vezette a mezőnyt, ami nem egyszeri fellángolásra utal. Ha nem bukik a burirami és austini sprinteken, az összetettben még nagyobb lenne az előnye. Jorge Martin szintén stabilan hozza a dobogós szintet, sőt Ai Ogura tempója is azt jelzi, hogy az RS-GP minden pályán versenyképes.
A Ducati megrekedt?
A sepangi téli teszt után még úgy tűnt, a Ducati maradt a mérce, legfeljebb az Aprilia zárkózott fel mellé. Azóta azonban egyre több jel mutat arra, hogy a bolognai gyártó valójában 2024-ben érte el a csúcsát. A 2025-ös konstrukció nem hozott egyértelmű technikai előrelépést, az idei csomag pedig a visszajelzések és az eredmények alapján szintén nem jelent szintlépést.
Marc Marquez – aki a tabellán már 36 pontos hátrányban van Bezzecchivel szemben – Austin előtt még úgy fogalmazott, hogy a „legjobb csapatnál” ül a „legjobb motoron”, így minden rajta múlik. Ehhez képest a goianiai sprintgyőzelmen kívül nem tudott folyamatosan meghatározó lenni. A testbeszéde árulkodó, hiszen láthatóan nem érzi komfortosan magát a Desmosedicin, ráadásul a jobb válla is makacsabb problémát jelent, mint azt a tél során gondolták.
Francesco Bagnaia sem tudott eddig komoly lendületet venni, míg Alex Marquez egyelőre messze elmarad attól a formától, amit korábban mutatott. Mindez együtt arra utal, hogy nem pusztán egyéni gondokról van szó, hanem a motor karaktere nem adja meg azt a magabiztosságot, ami korábban a Ducati egyik legnagyobb fegyvere volt.
Aprilia: tudatos építkezés
Miközben a Ducati inkább stagnálni látszik, az Aprilia lépésről lépésre fejlődött komplett versenygépezetté. Korábban előfordult, hogy csak bizonyos pályákon működött igazán jól a konstrukció, mostanra viszont szinte mindenhol ütőképes. A versenyhétvégék során ráadásul látványosan képesek javulni, ami a műszaki stáb munkáját dicséri.
Egyetlen kisebb gyengeség rajzolódott ki az első három forduló alapján: a lágy hátsó gumival nem ideális az egyensúly, míg a közepes keverék kifejezetten fekszik a motornak. Bezzecchi győzelmei és Martin austini sprintteljesítménye is ezt támasztja alá.
A Ducati előtt a nagy feladat
A mérnökcsapat számára most kulcsfontosságú időszak következik. A jerezi Spanyol Nagydíjat követő hivatalos tesztnap akár fordulópont is lehet, hiszen ott élesben próbálhatnak ki új beállításokat és megoldásokat. Közben azonban már a 2027-es szabályrendszerre is figyelni kell, ami tovább bonyolítja az erőforrások elosztását.
A Ducatit és különösen Marquezt ugyanakkor korai lenne leírni. Egy jól eltalált beállítási irány gyorsan visszaadhatja az önbizalmat, ami az európai pályákon azonnal eredményekben is megmutatkozhat. A spanyol számára a szünet fizikai szempontból is kapóra jön, hiszen a válla láthatóan hátráltatja.
Jelen állás szerint azonban az Aprilia kezében van az irányítás, Bezzecchi és Martin magabiztosan tartja kézben a bajnoki küzdelmet. A kérdés már csak az, hogy Dall’Igna talál-e még olyan húzást, amellyel visszahozhatja a Ducatit a csúcsra.