Minden eddiginél többet nyom a latban az állampolgárság a gyorsaságimotoros-világbajnokságon, a nemzetközi terjeszkedés jegyében ugyanis komplett karrierek dőlhetnek el a háttérben. Jelenleg ott tartunk, hogy egy ritkább útlevél szó szerint életmentő lehet, miközben a spanyol vagy olasz származás lassan kifejezetten hátránynak számít az élvonalban, ezért egyre többen keresnek kiskapukat.
Könnyen előfordulhat, hogy a közeljövőben korábbi futamgyőztesek, sőt, olyan kaliberű nevek maradnak ülés nélkül, mint Maverick Vinales, Alex Rins, vagy éppen a csúcsra korábban felérő Joan Mir. Közben pedig az ausztrál Jack Miller és a dél-afrikai Brad Binder hiába küzdenek a formájukkal, származásuk révén továbbra is komoly értéket képviselnek a piacon, ráadásul pont az olyan tehetségek elől szívják el a levegőt, mint az elitkategóriáról idén pusztán az ibériai gyökerei miatt lemaradó Manuel Gonzalez.
A számok makacs dolgok, a bajnokság jelenlegi három kategóriájának hetvenhat fős mezőnyét vizsgálva ugyanis kiderül, hogy a pilóták több mint negyven százaléka spanyol, az olaszokkal kiegészülve pedig ez az arány a hatvan százalékot is megközelíti. Bár a széria huszonegy nemzetet vonultat fel, a harminckét spanyol és tizenkét olasz motoros elképesztő túlsúlyt jelent, amit a sportág amerikai tulajdonosa, a Liberty Media egyértelműen csökkenteni kíván a globális szórakoztatóipari érték növelése érdekében.
Carmelo Ezpeleta korábban még úgy vélte, kizárólag a tempó számít a nemzetiség helyett, a bajnokság első embere azonban tavaly már teljesen más hangnemben nyilatkozott a kialakult helyzetről.
„Gondoljunk csak az olimpiára, hiszen ha amerikai vagy, de csak a negyedik legjobb a hazádban, egyszerűen nem utazhatsz ki a játékokra” – fogalmazott, miközben világossá tette a sportág új irányvonalát. „Nem tölthetjük fel az egész rajtrácsot spanyolokkal, ami egy tudatos döntés a részünkről, mert mi a világ legkülönfélébb pontjairól akarjuk bevonni a versenyzőket.”
A sportvezető szerint minél sokszínűbb a mezőny, annál jobban járnak, így a csapatok is hamar rájöttek a diverzitás üzleti hasznára. Ezpeleta ugyanakkor határozottan tagadta, hogy ezt az arányosítást közvetlenül a Liberty Media erőszakolta volna ki, az üzenet mégis gyorsan átment a köztudatba.
Ennek a folyamatnak a legnagyobb nyertesei azok a fiatalok, akik valamilyen különleges piachoz biztosítanak hozzáférést a szponzoroknak. Az alakulatok valósággal vadásznak az olyan tehetségekre, mint a kolumbiai David Alonso, a japán Ogura Ai, vagy éppen a brazil Diogo Moreira, aki a közelmúltban hazájában tízezres tömeget mozgatott meg, elképesztő felhajtást generálva. Bár a tempójukhoz nem fér kétség, a tudatos nemzetiségi szelektálás kétélű fegyver lehet, a globális szórakoztatóiparnak ugyanis szupersztárokra van szüksége, és Valentino Rossi visszavonulása óta lényegében csak Marc Marquez tudja egyedül vinni a hátán a show-t.
Az útlevélváltás, mint mentőöv
Ezt az új piaci rést felismerve az elmúlt időszakban többen a kettős állampolgárságukban látták meg a kitörési lehetőséget a túlzsúfolt európai közegből. Bár Barcelonában született és nőtt fel, Gabriel Rodrigo az elsők között váltott, a világbajnokságon pedig már argentin színekben indult.
Kezdetben még a spanyol regionális bajnokságban vívott hatalmas csatákat Fabio Quartararo ellen, a bajnokság vezetése azonban finoman jelezte neki, hogy érdemes lenne használnia a dél-amerikai papírjait. Rodrigo elmondása szerint ez egy közös családi döntés volt, amely végül nem hozott komoly szponzori áttörést, érzelmileg viszont rengeteget jelentett számára a kötődés miatt.
Hasonló utat járt be a szintén Madridban született David Alonso is, aki édesanyja hazáját képviseli, és Kolumbia első motoros világbajnokaként igazi nemzeti ikon lett a dél-amerikai államban. A jövőre már a Hondával feljebb lépő tehetség a kolumbiai himnuszt a dobogón hallgatva érzi igazán a diadal súlyát, a sikerei óta pedig rajongók tömegei várják a hazalátogatásait.
Ugyancsak az argentin gyökereihez nyúlt vissza a jelenleg a legkisebbek között edződő Valentin Perrone és Marco Morelli. Mindketten spanyol földön nevelkedtek, a családi hagyományok és az otthoni dél-amerikai kultúra miatt viszont teljesen természetes lépés volt számukra a zászlócsere, amivel azonnal kitűntek a tömegből.
Morelli menedzsere, Santi Costa nyíltan beszélt ennek a furcsa jelenségnek a kőkemény üzleti hátteréről a paddockban.
„Sportolói szempontból ez egy hosszú távon is rendkívül kifizetődő stratégia, a spanyol piac hihetetlenül telített, miközben Argentína alig van jelen a nemzetközi motorsportban” – nyilatkozta, majd hozzátette, hogy egy ritkább nemzetiség képviselete komoly hozzáadott értéket jelenthet a jövőben, ami vonzóvá teszi a pilótákat a befektetők szemében.
Aki visszautasította a brazil milliókat
Míg a fiatalabb generáció azonnal kihasználja a származásában rejlő potenciált, akadnak olyanok, akik a nehezebb utat választották és hűek maradtak az eredeti licencükhöz. Franco Morbidelli, a VR46 római születésű pilótája olasz édesapával és brazil édesanyával büszkélkedhet, utóbbi révén pedig óriási marketinglehetőségek és nyitott ajtók vártak volna rá a karrierje kezdetén.
„Amikor bemutatkoztam a világbajnokságon, komolyan felmerült, hogy brazil színekben indulok, kétezer-tizenhárom környékén ezt a menedzsmenttel hosszasan vizsgáltuk is” – mondta, majd hozzátette, hogy még Rossi jobbkeze, a paddockban mindenki által ismert Uccio is egy rendkívül izgalmas forgatókönyvnek tartotta az ötletet.
A pilóta végül úgy határozott, megmarad a megszokott közegénél, mivel egész életében a dél-európai országban élt, ráadásul onnan is indította el a pályafutását, ami meghatározta az identitását. Bár a dél-amerikai piac meghódítása valószínűleg anyagilag és a gyári ülések terén is sokkal kifizetődőbb lett volna, a versenyző ma sem bánja az akkori lépését.
„Nem fogok zászlót cserélni, hiszen az olasszal kezdtem, és azzal is fejezem be ezt a kalandot, de azt hiszem, mindenki tisztában van azzal, mennyire imádom mindkét hazámat” – fogalmazott, egy életre lezárva a nemzetiségváltásról szóló paddockbéli találgatásokat.