„Ordítottam a fájdalomtól, égett a lábam” – így idézte fel Johann Zarco a barcelonai tömegbalesetet, amelyben a motorja Francesco Bagnaia gépének hátsó részébe szorult, ő pedig a kavicságyban rekedt.
A MotoGP mezőnye nehéz hétvégét hagyott maga mögött, hiszen Alex Marquez és Zarco is súlyos balesetet szenvedett, és bár az első ijedtséghez képest megúszták komolyabb következmények nélkül, legalább a mugellói futamot ki kell hagyniuk. A két sérült közül a francia felépülése ígérkezik hosszabbnak, ráadásul már most eldőlt, hogy két héten belül műtét vár rá, amit csak ezt követően követhet a rehabilitáció.
Már az első ütközésnél baj történt
Zarco az L’Équipe-nek beszélt arról, hogy a végül drámai jelenetekhez vezető történet valójában korábban kezdődött. Az Alex Marquez és Pedro Acosta közötti incidensnél már eltalált egy törmeléket a bal lábával, ami azonnal komoly fájdalmat okozott neki.
A francia szerint már ekkor figyelmeztető jeleket kapott. „Már az Alex és Pedro közötti balesetnél eltaláltam egy darabot a bal lábammal. Amikor visszaértem a bokszba, hasító fájdalmat éreztem. Levettük a csizmát és a sisakot, a lábfejem már lila volt. Jegeltük, és a fájdalom valamelyest enyhült, de már ott meg kellett volna hoznom a döntést, hogy kiszállok” – mondta.
A képsorok és a saját sérülése megtörték a koncentrációját. „Az Alex-baleset felvételei és a lábamat ért ütés után elvesztettem a lelkesedésem. Amikor visszatértünk a rajtrácsra, már nem voltam fókuszált” – fogalmazott.
Csapdába szorult a kavicságyban
A második rajtnál újabb dráma következett, amikor Zarco Luca Marini szélárnyékába került, és nem tudta elkerülni az ütközést. A bal lába beszorult a kerék, az ülés és a kipufogó közé, miközben a motor a kavicságyban állt meg.
A fájdalom azonnal elviselhetetlenné vált. „A második rajtnál beszippantott Marini szélárnyéka, és nem tudtam elkerülni. A bal lábam beszorult a kerék, az ülés és a kipufogó közé. A kavicságyban ragadtam, ordítottam a fájdalomtól, és a lábam égni kezdett” – idézte fel.
A körülötte állók először nem mertek hozzáérni, attól tartva, hogy súlyosbítják a sérüléseit. Végül saját maga húzta ki a lábát, majd segítséget kapott a pályabíróktól és az orvosi személyzettől.
„Akik körülöttem voltak, nem mertek megérinteni, nehogy rontsák a helyzetet. Végül kihúztam a lábam, és segítettek. Rögzítettek, felvágták a ruhámat, és infúziót kaptam, hogy csillapítsák a fájdalmat. Ilyet még soha nem éltem át, és nagyon ijesztő volt” – zárta visszaemlékezését a francia.