Rekordhosszúságú és minden eddiginél homokosabb útvonallal készül a 2027-es Dakar, amelynek szervezői már most jelezték, hogy a Közel-Keletre költözés óta ez lesz a leghosszabb kiadás. A 49. felvonás 5320 kilométernyi mért szakaszt tartalmaz, és a teljes táv közel 8400 kilométerre rúg majd, ami önmagában is komoly fizikai és technikai kihívást jelent a mezőnynek.
A verseny január 1. és 15. között zajlik, a rajt és a cél pedig ismét a Vörös-tenger partján fekvő King Abdullah Economic Cityben lesz, miközben a karaván olyan jól ismert állomásokat érint, mint Yanbu, Al-Ula vagy Hail. A pálya egy nagy hurkot ír le az országon belül, ám a látszólag egyszerű struktúra mögött rendkívül változatos és kíméletlen terep rejtőzik.
A homok visszaveszi a főszerepet
Az elmúlt években több kritika érte a Dakart a köves, defektveszélyes szakaszok miatt, ezért a szervezők most látványos irányváltást hajtottak végre, és a hangsúlyt ismét a sivatagi dűnékre, valamint a folyamatosan változó talajra helyezték. Egy-egy szelektív szakaszon belül is drasztikusan módosulhat a terep, ami állandó alkalmazkodásra kényszeríti a versenyzőket, legyen szó tempós, padlógázas részekről vagy technikás, navigációközpontú zónákról.
A 14 versenynap, amely egy rövid prológból és 13 éles etapból áll, tudatosan felépített dramaturgiát követ. A mindössze 30 kilométeres nyitószakasz csupán a rajtsorrendet hivatott meghatározni, a zárónapon pedig 50 kilométer dönt a végső sorrendről. A rövid táv azonban senkit ne tévesszen meg, hiszen közel két hét és több ezer kilométer fáradtsága után a legkisebb hiba is végzetes lehet az összetettben.
Két maratoni csapda
A szervezők a klasszikus dakari értékekhez is visszanyúlnak, ennek jegyében két maratoni szakaszt iktattak be, egyet-egyet mindkét hétre. Ezeken a napokon a versenyzők külső segítség nélkül kénytelenek teljesíteni a hosszú szelektíveket, majd a bivakban csupán a saját tudásukra és a rendelkezésre álló minimális felszerelésre támaszkodhatnak.
Az első maratoni etap kifejezetten spártai körülményeket ígér, a résztvevők sátorban, hálózsákban töltik az éjszakát, miközben az ellátás is a legalapvetőbb szintre korlátozódik. A második valamivel komfortosabb infrastruktúrát kínál, ám a külső szerviz tiltása ott is érvényben marad, ami a megbízhatóságot és a versenyzők műszaki felkészültségét helyezi előtérbe.
A tempó ilyen körülmények között másodlagossá válik, mivel a cél az, hogy az autó vagy a motor egyáltalán célba érjen. Aki túl nagy kockázatot vállal, könnyen perceket, vagy akár az egész versenyt elbukhatja egyetlen navigációs hibával vagy technikai problémával.
A végére tartogatott döntés
Az útvonal kialakításánál kiemelt figyelmet kapott a második hét, ahol a leghosszabb és legkeményebb szakaszok sűrűsödnek. A felhalmozott terhelés ilyenkor már érezhetően visszaüt, a koncentráció csökkenése pedig könnyen hibákhoz vezethet, amelyek az összetett állásban azonnal megmutatkoznak.
A 13. szakasz különösen alattomosnak ígérkezik, hiszen a papíron rövid, 50 kilométeres mért táv King Abdullah Economic City környékén zajlik, ám a szervezők szándéka szerint ez a finálé is tartogathat fordulatokat, mivel a Dakar történetében nem egyszer előfordult, hogy az utolsó kilométereken dőlt el a győzelem.