A brit rekorder a korábban közzétett fotók után most videón is megmutatta a különleges sportautót, amely több mint három évtizeden keresztül egy garázsban állt, mielőtt Ferrari szakemberei Maranellóban újjávarázsolták.
Hamilton a közösségi oldalán korábban egyértelművé tette, hogy az F40 egészen különleges helyet foglal el a szívében. A Ferrari versenyzője azt is elárulta, hogy amikor csatlakozott a legendás márkához, már az első maranellói napján gondoskodott arról, hogy egy F40-es legyen vele. Ez jól mutatja, mennyire régi kötődésről van szó, amely jóval azelőtt kialakult, hogy Hamilton a Ferrari Forma–1-es versenyzője lett volna.
Hamilton választása ráadásul nem egy tökéletes állapotú, rendszeresen használt gyűjtői példányra esett. Mint említettük, ez a Ferrari F40 több mint 30 éven keresztül egy garázsban állt, mielőtt a milliárdos versenyző megszerezte és a Ferrari szakembereihez került Maranellóba. A restaurálás során a Ferrari mérnökei dolgoztak az autón, hogy ismét működőképes, ugyanakkor az eredeti karakterét megőrző F40 váljon belőle.
Hamilton szerint éppen az autó története miatt vált különlegessé számára a megtalált példány. Nem egyszerűen egy új F40-est akart a gyűjteményébe, hanem egy olyan autóra talált rá, amelynek saját története volt, és amely hosszú idő után térhetett vissza az utakra.
Az F40 már új korában is elképesztően drága volt
A Ferrari 1987-ben mutatta be az F40-est, amelyet a márka 40. évfordulójára fejlesztettek ki. Eredetileg mindössze 400 példány gyártásával számoltak, ám a vásárlói érdeklődés olyan hatalmasnak bizonyult, hogy végül körülbelül 1315 darab készült.
Az F40 amerikai induló ára 1987-ben 399 150 dollár volt, ami már akkor is elképesztő összegnek számított. Az autó különlegességét azonban nem pusztán az ára vagy a Ferrari emblémája adta: az F40 a maga korában a márka egyik legbrutálisabb közúti sportautója volt.
A Ferrari egy 2,9 literes, dupla turbófeltöltős V8-as motort épített az autóba, amelynek teljesítménye a specifikációtól függően nagyjából 478 lóerő körül alakult. Az F40 egyik legfontosabb jellemzője ugyanakkor éppen az volt, hogy a mérnökök a lehető legkevesebb fölösleges dolgot hagyták benne. Nem a luxus, hanem a sebesség volt a lényeg.
Szinte semmi nem állt a vezető és az autó közé
Az F40 a modern szupersportautókhoz képest egészen más filozófiát képviselt. Elektronikus vezetéstámogató rendszerek, kifinomult menetprogramok és kényelmi extrák helyett könnyű szerkezet, középre épített V8-as motor, hátsókerék-hajtás és ötfokozatú kézi sebességváltó határozta meg. Éppen ez a nyers karakter tette legendává.
A modell a maga idejében a világ egyik leggyorsabb közúti autója volt. A F40 ráadásul az utolsó Ferrari közúti modell lett, amelyet személyesen Enzo Ferrari hagyott jóvá, ami tovább növelte a modell történelmi jelentőségét.
A jellegzetes hátsó szárny, a bukólámpák, a széles karosszéria és a szinte versenyautós megjelenés miatt az F40 azonnal felismerhetővé vált, miközben a szénszálas és kompozit anyagok használata is hozzájárult ahhoz, hogy a lehető legkönnyebb maradjon.
Ma már milliókat ér
Az F40 ára az elmúlt évtizedekben egészen más szintre került. A gyűjtői példányok ma jellemzően több millió dolláros értéket képviselnek, az állapot, a futásteljesítmény, az előélet és az eredetiség pedig rendkívül sokat számít.
A Classic.com jelenlegi adatai szerint a Ferrari F40 piaci benchmarkja nagyjából 3,6 millió dollár körül mozog, az átlagos érték pedig szintén többmilliós nagyságrendű. Ráadásul 2026 augusztusában egy 1991-es F40 8,365 millió dollárért kelt el, ami rekordnak számít a modell nyilvános értékesítései között.
A különösen alacsony futásteljesítményű, dokumentált és kiváló állapotú példányok esetében ezért ma már egyáltalán nem meglepő a 4-5 millió dollár körüli érték sem, miközben egy-egy egészen kivételes autó ennél jóval magasabb összeget is elérhet.
Hamilton F40-esének pontos vételárát ugyanakkor nem hozták nyilvánosságra, így annak értékét nem érdemes találgatni. Lewis számára azonban nem az ár a legfontosabb
A történet legérdekesebb része talán éppen az, hogy Hamiltonnak a pénz helyett az autó érzelmi értéke lehet a legfontosabb. A versenyző gyerekként álmodott az F40-ről, majd évtizedekkel később, már a Ferrari Forma–1-es pilótájaként sikerült megszereznie egy olyan példányt, amely hosszú időn át elfeledve állt egy garázsban.