A Monacói Nagydíj eleve kiszámíthatatlan helyszínnek számított, az eső azonban teljesen felforgatta az erőviszonyokat: a 21 rajtolóból mindössze három autó látta meg a kockás zászlót, a győzelmet pedig a Ligier színeiben versenyző Olivier Panis szerezte meg – pályafutása egyetlen F1-es sikerét aratva.
A hétvége egyik nagy sztorija már az időmérőn megszületett, amikor Michael Schumacher megszerezte a pole pozíciót a Ferrarival, megelőzve Damon Hillt. A németet akkoriban a mezőny egyik legjobb esőmenőjeként tartották számon, ezért sokan biztosra vették, hogy a vizes pályán ő lesz a favorit. A futam napján azonban olyan mennyiségű eső zúdult Monacóra, hogy a támogatói programok közül egyet törölni kellett.
Hamar elszabadult a káosz
A verseny már a rajtnál káoszba fulladt. Több autó az első körben kiesett, Schumacher pedig döbbenetes módon már az első kör során a korlátnak csapta Ferrariját a Portier-kanyarban. A világbajnoki esélyesek sorra hullottak ki: Rubens Barrichello megpördült, Gerhard Berger műszaki hibával esett ki, Damon Hill vezető helyről búcsúzott motorhiba miatt, míg Jean Alesi – aki sokáig a győzelem egyik legnagyobb esélyesének tűnt – felfüggesztési problémával adta fel a futamot.
Miközben a favoritok eltűntek az élről, Olivier Panis csendben, de rendkívül okosan építette fel a versenyét. A francia pilóta csupán a 14. helyről rajtolt, ami Monacóban szinte reménytelen pozíciónak számított, különösen a kilencvenes években. A Ligier azonban remek gumistratégiát választott, Panis pedig hibátlanul lavírozott a csúszós utcai pályán. Amikor az élmezőny tagjai kiestek, hirtelen az élen találta magát.
Volt itt minden
A futam vége felé már nemcsak az eső és a korlátok jelentettek veszélyt, hanem az üzemanyag-fogyasztás is. Panis rádión keresztül folyamatos figyelmeztetéseket kapott, hogy lehet, nem ér célba tankolás nélkül, ő azonban kitartott, és végül megnyerte a versenyt David Coulthard és Johnny Herbert előtt.
A Monacói Nagydíjat végül nem is a teljes versenytáv után intették le, hanem a kétórás időlimit miatt 75 kör után. A hivatalos végeredmény különösen bizarr lett: mindössze három autó ért célba ténylegesen a pályán, miközben néhány további versenyzőt még rangsoroltak, mert elegendő kört teljesítettek a besoroláshoz.
Panis sikere több szempontból is történelmi maradt. Ez volt pályafutása egyetlen Forma–1-es győzelme, egyben a Ligier utolsó F1-es diadala is. A francia csapat 15 év után nyert ismét futamot, ráadásul Monacóban, ami az egyik legnagyobb presztízsű versenynek számít a sportágban. A győzelem a Mugen-Honda első F1-es sikere is volt.
Az 1996-os Monacói Nagydíj azóta is különleges helyet foglal el a Forma–1 történetében. Nem azért, mert a legnagyobb sztárok domináltak rajta, hanem éppen azért, mert tökéletes példája lett annak, hogy Monaco és az eső együtt teljesen felboríthatja a papírformát. Egy olyan napon, amikor a túlélés többet ért a nyers tempónál, Olivier Panis és a Ligier örökre beírta magát az autósport történelemkönyvébe.