2026-ban gyökeresen átalakul a Forma–1 technikai szabályrendszere, a sportág ugyanis új motorformula bevezetésére készül, amelyben a belső égésű motor és az elektromos hajtás aránya már 50-50 százalék körül alakul. Ez az irányváltás nemcsak a versenypályákon hoz majd látványos változásokat, hanem a gyártók fejlesztési fókuszát is alapjaiban formálja át.
A szabálymódosítások már most vonzzák az új szereplőket: az Audi és a Cadillac érkezik, a Honda pedig „visszatér”, méghozzá az Aston Martinnal közösen. A japán gyártó számára különösen fontos az elektromos komponens fejlesztése, hiszen ez szorosan kapcsolódik a közúti autók jövőjéhez, ahol a Honda már évek óta dolgozik az akkumulátorok kémiai összetételének és hatékonyságának optimalizálásán.
Bár az új hajtásláncok alapelvei a jelenlegi hibrid rendszerekre épülnek, a 2026-os motorok jelentősen eltérnek majd a mostaniaktól. A legnagyobb változás a hőenergia-visszanyerő rendszer (MGU-H) elhagyása lesz, aminek célja a költségek csökkentése és a technológia egyszerűsítése. Ugyanakkor az elektromos komponens megnövekedett szerepe egészen új szintre emeli az energiamenedzsmentet.
„A 50:50-es arányú hajtáslánc azt jelenti, hogy nemcsak az elektromos energia előállításának és tárolásának hatékonyságát kell növelnünk, hanem azt is pontosan meg kell határoznunk, mikor és hol használjuk fel azt” – magyarázta Koki Watanabe, a Honda Racing Corporation elnöke. Hozzátette, hogy bár az energia visszanyerése és felhasználása már most is kulcsfontosságú, 2026-tól ez még kritikusabb tényezővé válik.
A Honda ennek érdekében olyan szoftvert fejlesztett, amely valós időben több mint 20 ezer paraméter alapján képes elemezni a hajtáslánc működését.
„Egyetlen versenypályán is több ezer eltérő energiamintázat alakulhat ki, kanyarról kanyarra változó igényekkel. Az általunk fejlesztett rendszer képes ezek közül kiválasztani a leghatékonyabb megoldásokat” – árulta el Watanabe, kiemelve, hogy ez a fajta precíz optimalizálás elengedhetetlen a versenyképességhez.
A technológiai újítások révén a csapatok kevesebbet kényszerülnek majd spórolásra, és nagyobb teljesítményre hangolt beállításokat is alkalmazhatnak, különösen a kanyarokban. Az új motorformula ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy a különböző gyártók eltérő fejlesztési filozófiákat kövessenek, ami még változatosabbá teheti a mezőnyt.
A Honda és az Aston Martin közös projektje hosszú távra szól, és bár a cél természetesen a világbajnoki cím, Watanabe szerint 2026 elsődleges feladata az együttműködés alapjainak lerakása.
„Számomra 2026 arról szól, hogy bebizonyítsuk, az Aston Martin Aramco és a Honda közötti partnerség valóban működik, méghozzá egy egységes csapatként. Azt, hogy mire lesznek képesek az ellenfelek, még nem tudjuk, így egyelőre csak a saját célkitűzéseink teljesítésére koncentrálunk. Hosszú távon viszont egyértelmű: a világbajnoki cím az, amit el akarunk érni” – fogalmazott a HRC elnöke.
Az új erőforrás fejlesztése hat szakaszból áll. Az első a koncepcióalkotás, ezt követi a tervezési alap meghatározása, majd a szimulációs fázis, ahol a virtuális modellek alapján validálják az elképzeléseket. Ezután jön a prototípus-gyártás és a próbapadokon végzett tesztelés. A harmadik szakaszban egyhengeres motorokon gyűjtenek adatokat, majd ezek alapján építik meg a teljes V6-os egységet, amelyet már a kasztnival és a váltóval is összehangolnak.
A legizgalmasabb pillanat minden bizonnyal az első shakedown lesz, amelyet az Aston Martin 2026 januárjára tervez. A legfontosabb alkatrészek gyártása már megkezdődött, de néhány elem véglegesítésére csak az első tesztek után kerül sor, ezek alapján döntik majd el, mely részegységek kerülnek sorozatgyártásba a versenyszezon előtt.
A fejlesztési folyamat utolsó, hatodik szakasza már a szezon közbeni finomhangolásról szól majd. Nemcsak az indulás számít, hanem az is, hogy az adott csapat mennyire gyorsan és hatékonyan tud reagálni a szezon során felmerülő kihívásokra, és képes-e folyamatosan javítani a teljesítményén.